Képzeljük el, hogy Budapesten, a belvárosi utcácskánkban egyik hétköznap délután lakógyűlés van. Mindenki hozza otthonról a kissámlit, lehuppan rá, szépen nekidőlünk a ház falának, és elkezdünk közösen tanakodni. Nevetgélünk, iszogatunk, az idősek kedélyesen anekdotáznak, a gyerekek önfeledten szaladgálnak, és vidáman, jó hangulatban kitaláljuk együtt, hogy akkor hogyan is díszítsük fel az utcánkat az idei fesztiválra. Mi legyen az alaptéma, kinek mi lesz a feladata, ki mit hoz, intéz, és így tovább.

Várom azt a percet, amikor ez megtörténhet majd otthon, és nem csak arról szól a vita, hogy már megint milyen hangnemben üzengettek a szomszédok egymásnak a faliújságon, vagy hogy sajnos ki kell cserélni az öreg gázcsöveket, mert a hatóságok szivárgást észleltek, és ezért nem lesz gáz két hétig. Valahogy egyelőre ez még elképzelhetetlen. Vagy csak mindig rossz házban laktam?

Barcelonában az egyik legnagyobb helyi fesztivált, a Fiesta Mayor de Graciát a bájos, cirka négyszáz éves múlttal rendelkező negyed lakói rendezik meg. A mindennapokban talán ez az egyik legautentikusabb része a városnak, egy fokkal kevesebb turistával, viszont echte spanyol (katalán?) építészettel, tele bárokkal, éttermekkel, apró kis terekkel. Augusztusban aztán a feje tetejére áll minden, az amúgy sem csendes negyed ilyenkor még jobban kitesz magáért, és kis túlzással egy helyi diákszigetet valósít meg a szűk utcákon.

Az egyik fő látványosság az utcák versenye. A helyiek hónapokon át készülnek rá, hogy az ünnep hetére kidíszítsék az utcájuk egy szakaszát, egy központi motívum mentén. Akárcsak az Oscar-gálán, itt is van egy fődíj, és mellette még számos kategória, mint például Legjobb Világítás, Innováció, Újrahasznosíthatóság vagy a Művészi Érték. A fődíjat idén a Calle Verdi vitte el a western ivójával, ahol női torzók kán-kánoztak lelkesen az akasztófa alatt, illetve elnyomott indiánok sátrai füstöltek a kaktuszok és totemoszlopok között.

Calle Verdi

Calle Verdi

Körülbelül 20 utca versenyez minden évben, egyik ötletesebb dekorációval mint a másik. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy az egyik utca témája nem más volt, mint a Rubik-kocka!

Volt ott egyébként minden, Északi- és Déli-sark pingvinekkel és eszkimókkal, víz és élővilág medúzákkal, cirkusz oroszlánnal és kiskertecske kúttal, virágokkal.

Kedélyes délutáni dominózás

Nappal családi programokat kínáltak a látogatóknak, miközben a helyiek leültek az asztalokhoz és együtt megebédeltek, amolyan mediterrán módra, hosszú órákon át, majd kora délután elkezdődtek a koncertek és a tánc a tereken és az utcácskákban felállított színpadokon, ahol a katalán együttesek biztosították a szigetfeelinget, egészen a hajnali órákig. Mindez egy teljes héten át tart, minden nap és minden éjjel. De innentől beszéljenek inkább a képek!

Barcelona felett az ég

Cirkusz téma

Személyes kedvencem, az Északi- és Déli-sark

Sasoktól (?) hemzsegő Vadnyugat 

Már kora délután is jól esik egy kis katalán tánc...

Annyi gazdag és kreatív részlet volt, hogy lehetetlen volt mindent megörökíteni vagy akár csak bejárni az egész negyedet. Ahogy befordultunk egy utcába, mintha egy újabb világban találtuk volna magunkat, különleges, mesebeli díszletek között, a lampionoktól varázslatos megvilágításban. És még egy szót sem szóltam a koncertekről, pedig hihetetlen kincsekre lehetett bukkanni minden sarkon. Aki tervezi, hogy egyik nyáron Barcelonába jön nyaralni, annak javaslom, hogy mindenképpen időzítse augusztus elejére.