Gran Canaria déli részén helyezkedik el Maspalomas, ahol körülbelül 33 ezer lakos él, és emellett közel 200 ezer vendégággyal rendelkezik: mindez sokat elmond arról, hogy mennyire turisztikai központ a városka. Mégis tartogat azért látnivalókat ez a hely is, pár órára érdemes ide ellátogatni, vagy ahogy mi tettük, a hegyekbe tartva átszállhatunk a buszra itt, és akkor Maspalomast is megtekintettük. Mert kihagyni azért csak kár lenne.
A Maspalomasi Oázis
Maspalomas szigetszerte két dologról híres: a végtelen német turistatömegről, és az egyedi természeti szépségeiről. Amint beérünk a városba, az első egyből nyilvánvalóvá is válik: hosszú időn át kanyarog a busz a hotelek és az úszómedencék között, fehér vászonnadrágos, középkorú, feltűnően szőke hajú és különböző mértékben vörösre sült turisták mellett elhaladva. Legfőképpen a németek körében népszerű a városka, őket célozza meg a rengeteg német nyelvű felirat, ami a házi krumplisalátától kezdve a gyors orvosi segítségen át mindenfélét próbál eladni nekik, anyanyelvükön reklámozva.
Playa del Inglés
A dűnék kezdete az oázis mentén
Érdekes elnézni ezt a réteget, akik az átlagos német középosztálybelieket képviselik: könnyűszerrel utaznak el a tél közepén a tavaszba, és töltik el a nyaralás egy hetét a minigolfpályán és a szálloda medencéjében, pár száz méterre a tengertől, de mégsem látni az arcukon az elragadtatottságot. Az egész város engem a Balaton teljesen beépített partjaira emlékeztet: a szállodák, vendégházak távolba vesző sora, a rengeteg német kiírás, a büfék olajszaga, éppen csak a lángos és a hekk hiányzik... kicsit elszomorító, hogy a turizmus mennyire igénybe veszi és elcsúfítja az olyan fantasztikus természeti helyeket, mint amilyen a Balaton vagy Maspalomas lehetne.
Playa del Inglés
A helyiek a befogadó és liberális hozzáállásukról híresek, így különösen kedvelt a város a nudisták és a melegek körében is: rengeteg a meleg és a melegbarát bár, szórakozóhely, a strandon pedig van külön meleg és nudista szakasz is. Ami meglepő, hogy nagyon kevés a fiatal; leginkább az ötvenes, hatvanas éveiben járó és a nyugdíjas nyugat-európaiak látogatják a várost. A városi legenda szerint a strand bozótosa egyfajta swinger klubként is működik – ki tudja, ebből mi igaz, de az elég mulatságos látványt nyújt, ahogyan a nyugdíjas nudisták sétálgatnak a bokros részről a tengerbe, többek között lógó pocakkal. Nem tudom, mi célból, de folyton csak azt láttam, hogy egyszerre több csapat is bandukolt szépen lassan, jobbról balra, balról jobbra, a víztől a bokrokhoz és vissza, miközben turistacsapatok fényképezkedtek a híres természetvédelmi övezetben.
Dűnék
Mert a táj az valóban csodálatos, a rengeteg látogató ellenére is. A Kanári-szigeteken egyedülálló módon sivatagi dűnék szegélyezik a déli tengerpartot egy apró kis területen, tőlük nyugatra a Maspalomasi Oázis édesvizével, míg északra a vulkanikus hegyekkel a háttérben. Felmászhatunk az olykor 5-10 méteres dűnék tetejére, és lecsúszhatunk a túloldalon, elképzelve, milyen is lehet a sivatagban szomjazva taposni a homokot a tűző napon, az oázist kutatva. Persze itt ilyenről szó sincs, a parton a chiringitokban akármikor vehetünk egy kólát, ha megszomjazunk. Mégis különös a természettől, hogyan alakított ki egy ilyen parányi sivatagot, és különben is, hogyan lehet egy összesen 50 km átmérőjű szigetnek ennyi arca.
Sivatag
Valószínűleg ennek az intenzív és változatos jellegnek és a kis méretnek köszönhető egyébként, hogy mennyire más fogalmuk van a helyieknek a közel és a távol fogalmáról. Akárhányszor szólítottuk meg a helyieket valami környékbeli hely után kérdezősködve, mindig fejcsóválás volt a válasz, és lemondóan tájékoztattak minket arról, hogy hú, az nagyon messze van, nem lehet oda eljutni sehogy sem gyalog. Azért mindig sikerült legalább az irányt kicsikarni belőlük, és amikor elindultunk, mindig meglepődtünk rajta, hogy az út pont öt, de maximum 10 perc kellemes séta volt! Hiába, a kulturális és gondolkodásbeli különbségekért érdemes igazán utazni!
További dűnék