Focimeccs, ami nem csak a fociról szól..

Nem lehet szó nélkül hagyni azt, ami manapság Katalóniában történik: Spanyolország egyik leggazdagabb régiója sosem volt ilyen közel ahhoz, hogy önálló országként működhessen. Sokan megmosolyogják a kezdeményezést, mondván, hogy a katalánok mindig is ilyenek voltak, elhatárolódnak lélekben a spanyoloktól, miközben igenis szerves és elválaszthatatlan részét alkotják az országnak. Mégis, egyre kevésbé lehet ezt könnyedén venni, mert napról-napra jobban megnyilvánul a mindennapokban is a függetlenségi törekvés: ez az állandó téma a bárokban, a nyelviskolában és a baráti társaságokban is, mindenki kérdezgeti, hogy na mi lesz: elszakad vajon Katalónia? Rendszeresek a tüntetések az elszakadás mellett, a legutóbbin állítólag egy-másfél millió ember vett részt; de tüntetnek a maradásért is, bár szerény párezres létszámmal. A rossznyelvek szerint még sosem volt felvonulás ilyen illatos, utalva ezzel a konzervatív felsőbb osztálybeliek parfümfelhőjére.

Tüntetés a függetlenségért: a nemzeti identitástudat azt mondatja, hogy önálló országot szeretnének a katalánok, főképpen, hogy érzésük szerint többet tesznek bele a közös kasszába, mint amennyit visszakapnak  

Mindez az elkövetkezendő években fog eldőlni, vagy akár már az előrehozott, novemberi választásokon is jöhetnek új fejlemények. Azt, hogy milyen következményekkel járhat az elszakadás, a Figyelő cikke nagyon jól megfogalmazza. Így inkább arról írok, hogyan is érzi az ember a saját bőrén ezt a két pólusú világot, és hogy milyen gyökerekre nyúlik vissza.

A katalán himnusz, az Els Segadors - ha azt nézzük, hogy az EU egyik legfontosabb alapelve a nemzetiségek, a sokféleség tiszteletben tartása, akkor egyértelműen támogatható az elszakadás

Nagy lelkesen hirdetik mindenhol, hogy Katalónia nem Spanyolország, és tényleg van ebben igazság: ha ide jön valaki, nem igazán Spanyolországba érkezik meg. Vagy oda, csak ilyen sok arca van? Ha megkérdezem az embereket Barcelonában, hogy honnan is származnak, a leggyakrabban ezeket a válaszokat lehet kapni: spanyol vagyok/katalán vagyok/esetleg félig spanyol, félig katalán vagyok. Ha a városban elmegyek valamilyen adminisztratív ügyet elintézni, akkor a hivatalos folyamatok katalánul vannak kiírva, talán spanyolul is elérhetőek, de ez a ritkábbik eset. Az utcák, terek, strandok mind katalán neveket viselnek, mint például platja (strand) vagy plaça (tér).

A castell, a katalán embertorony az erő, az egyensúly, a bátorság és a megfontoltság szimbóluma

Jól jellemzi a nyelvi helyzetet, hogy ma például bementem egy sportboltba kérdezni valamit spanyolul, mire az eladó lány ugyanúgy spanyolul kért segítséget a kollégájától, aki aztán katalánul kezdett el hozzám beszélni. Csak amikor már nagyon értetlenül néztem és közbevetettem egy perdont, akkor váltott át spanyolra a fiú. Barcát leszámítva sokan nem is igazán beszélnek spanyolul a környéken: ugyanúgy törik a nyelvet, mint én magam. Állítólag van, aki azért válaszol katalánul a spanyol kérdésre, mert nem hajlandó spanyolul megszólalni, mások egyszerűen olyan ritkán használják, hogy nem is jön a nyelvükre a kasztíliai nyelv.

Szépen ábrázolja ez a térkép, hogy anyagilag miért is akarnak a katalánok, vagy akár a baszkok elszakadni

Katalóniának 7 és félmillió lakosa van, akiknek a fele a katalánt használja és vallja az anyanyelvének. Hivatalos nyelv a spanyol és a katalán is, de az iskolákban általában katalán nyelven folyik az oktatás. A boltokban a termékek neve katalánul van kiírva, a kultúrközpontokban a prospektusok katalánul vannak (csak katalánul!), ha kifüggesztenek egy álláshirdetést, az is valószínűleg katalánul lesz. Az éttermekben, bárokban van spanyol, katalán és angol nyelvű étlap is, de olyat is láttam már, hogy csak katalán és angol volt, a spanyol valahogy lemaradt. Ha valaki mindezek után úgy érzi, hogy szükséges lehet katalánul tanulnia, akkor viszont keblére öleli a város, és a négy legalsóbb szintű nyelvtanfolyamot ingyen adja.

Vajon Katalónia lesz a következő európai ország?

Tizenhét autonóm közösség alkotja a spanyol királyságot, Katalónia 2006-ban kapta meg ezt a rangot, de hosszú út vezetett idáig. A katalán nép és régió az egész középkori történelemben fel-feltűnik, mint aki hol erre, hol arra sodródott, anélkül, hogy valaha is igazán független lett volna (úgy ezer éve hercegségek, grófságok formájában volt kizárólag önálló). Volt az Aragóniai Királyság és volt Kasztília része, aztán a Francia Birodalom nyelte el, ahol betiltották a katalán nyelvet is, végül a Napóleon elleni függetlenségi háborúban egyesült Spanyolországgal. A XX. század elején erősödött meg aztán az a katalán identitástudat, ami ma is kiűzi a katalánokat tüntetni: a katalán munkásmozgalom politikai sikere a részleges kormányzati jogok megszerzésével óriási lépést jelentett a nemzet függetlenedése felé, ami a spanyol polgárháborúban és Franco diktatúrája alatt lényegében köddé is vált. 1977-ben, Franco halála után kezdett újra működni a Katalán Kormány, és azóta hihetetlen fejlődésnek indult a régió gazdasága és azzal karöltve a függetlenség utáni vágy.

Barcelona újjászületik: a spanyolok többek között azt nehezményezik, hogy a város a '92-es olimpiára vált a mai kozmopolita világvárossá, az egész ország pénzéből, és mint aki megkapta, amit akart, most akkor függetlenedne

Katalóniának van hivatalos ünnepnapja, himnusza és zászlaja, tradíciói, konyhaművészete. A katalánok állítólag büszkék, szorgosak és zsugoriak (a spanyolok, főleg a déliek pedig világ lustái, amolyan lumpen elemek a szemükben), viszont bámulatosan kreatívok és eredetiek; ha ránézünk egy Gaudi-házra, Miró vagy Dalí művészetére, akkor nem is lehet ebben kételkedni. Az elszakadás kérdésében nem szeretnék véleményt mondani, ez a spanyolok és a katalánok ügye, de kíváncsian várom a fejleményeket egészen addig, amíg ugyanilyen békés hangnemben folynak az események. Passzív nézője lehetek a történelemnek, ahogyan ez a nép egy országot alapíthat a szemem láttára. Érdekes élmény lehet egyik nap Spanyolországban aludni térni, és másnap Katalóniában ébredni!