Gran Canaria ugyan kicsi sziget, mégis roppant változatosságáról híres. Tele van különböző mikroklímákkal, amik hol sivatagos dűnéket, hol aranyhomokos strandokat vagy vadregényes sziklás partokat eredményeznek. De ha már a szigeten járunk, akkor semmiképpen sem elégedhetünk meg a tengerpart vonzó habjaival, mindenképpen el kell látogatni a hegyvidékre is. Mi észak-nyugat, Acusa Seca felé vettük az irányt, ahol különleges helyen szálltunk meg: egy barlanghostelben!

Kilátás az artenarai barlanghostel virágai mögül

A Kanári-szigetcsoport viszonylag fiatal, körülbelül 30 millió éves vulkáni eredetű szigetekből áll, közülük Gran Canaria egészen juniorka, „csak” 14 millió éve dugta ki a fejét a tenger szintje fölé. Az utolsó vulkánkitörés olyan háromezer éve lehetett, de valószínűleg nem aludt ki még a tűz benne, várhatóak még további aktivitások. A sziget eredetének és a későbbi eróziónak köszönhetően meredek szakadékok, hegyvonulatok jellemzik a felszínét, amik gyönyörű túraútvonalakat kínálnak. Mindezek mellett pedig, a felszíne rengeteg kisebb-nagyobb barlangot rejt.

Gran Canaria hegyvidéke

Az bizonyos, hogy már évezredek óta ismerték a hajós népek a szigeteket, a klímája miatt Szerencsés-szigetek néven, de hogy a guancsó, azaz a spanyol hódítók előtt itt élt nép honnan származik, arról több elmélet is létezik. Egyes elgondolások szerint Afrikából érkezett berberek, mások szerint baszkok, kelták, esetleg vikingek leszármazottjai. Ami biztos, hogy a nép a természet adta barlangokat arra használta, hogy otthont teremtsen magának, sőt, mivel a módszer igenis működött, ezért sok esetben mesterségesen is alakítottak ki barlangokat, amik családi fészekként szolgáltak.

Barlanglakások a hegyoldalban

Máig népszerűek ezek a barlanglakások, amikben hosszú generációk óta élnek a helyiek, nagy kényelemben. Amikor arra a kérdésre, hogy „Na és te hol nőttél fel?”, válaszképpen azt halljuk, hogy „Én? Ja, én egy barlangban”, akkor bizonyára mindannyiunk lelki szemei előtt egy Maugli-féle gyermekkor rémlik fel, annak minden nehézségével és romantikájával. De eléggé tévúton járunk, mert ezek a lakások szerintem magasan kenterbe verik a klasszikus romladozó borsodi kockaházakat, sok magyar család csak álmodozik egy ilyen otthonról.

Nappali-háló-étkező

Fürdőszoba kilátással

Konyha

Mert mit tudnak ezek a barlangba ékelt otthonok? Először is, maga a Kanári-szigetek is remek klímával rendelkezik, nemhiába hívják az örök tavasz szigetének az egész éves huszon-egynéhány fokos átlaghőmérsékletével, de ez a stabil megbízhatóság a barlangokra is jellemző: az egyedi klímájuknak köszönhetően állandóan 20 fok körül van a hőmérsékletük, így ha éjjel nem felejtjük nyitva az ajtót, akkor a hidegre nem lesz gondunk.

Az artenarai barlanghostel

Másrészt minden jóval el vannak látva: villannyal, meleg vízzel a bojlernek köszönhetően, főzéshez ott a gázpalack, és a víz is be van vezetve. Persze ezek helyett korábban egyszerű tűzrakó hely és kútról hozott víz volt, na de ez Borsodban sem volt másképpen. Ráadásul a sziget tengerparti részén kiváltképpen a helyiek riogattak azzal, hogy véletlenül sem szabad csapvizet inni, ez a hegyekben nem igaz, ott isteni finom a víz, iható, ízlelhető minden mennyiségben.

Reggeli a barlanghostel előtt

Éjszakai látkép

Ettől a ponttól tulajdonképpen minden lakás úgy néz ki, ahogyan azt a tulajdonosa akarja, lehet modern IKEA-bútorokkal felszerelt vagy autentikus, nagymamabútorokkal berendezett, ízlés szerint. Mindezek mellett viszont ott van a legfőbb csoda, amivel ezek a lakások rendelkeznek, és ez a kilátás. Közel kétezer méter magas a legmagasabb csúcs a szigeten, rengeteg a szakadék és a hegygerincekből toronyként kiemelkedő egyedi forma.

Hegyvidék

A felhők közben szédítő sebességgel jönnek-mennek, hol titokzatos lepelbe bújtatva a hegyeket, hol szemérmesen villantva ki a zöld tájat. Néhol egy-egy kráter kopár közepe látható, vagy az erózió által kialakított varázslatos sziklaoszlopok. Már egy éjszakát itt eltölteni is különleges érzés: a barlang előtt ülni éjjel, a hihetetlen csendben a fejünk fölé magasodó súlyos sziklafalat és a csillagos eget bámulni, majd lelesni a szakadék sötétjébe, amit a telihold egészen megvilágít. A természet egy cseppnyi kis hangyájának érzi magát az ember, főleg azzal a tudattal, hogy egy működő vulkanikus szigeten csücsül éppen, mindentől távol: na ez a pénzzel megfizethetetlen kategória.