Ha már klasszikussá vált film is született a barcelonai erasmusos diákok albérletes életéből, akkor megér egy bejegyzést, hogy milyen élmények érhetik a valóságban az embert, ha Spanyolországba költözik és albérletet keres. Minden európai országban teljesen máshogyan működik ez, mert míg otthon nem túl bonyolult egy megfelelő lakást találni és kötni egy albérleti szerződést, addig például Hollandiában úgy kell vadászni a lakásokra és már-már interjúkon kell átesni ahhoz, hogy valakinek tető legyen a feje fölött. Spanyolország ebben is más, itt jobban érvényesül a confianza-elv, azaz a bizalomra építenek, vagy egyszerűen bizonyos dolgoknak nem kerítenek nagy feneket.

Jellegzetes tengerparti sétálóutca Badalonában, Barcelona közvetlen szomszédságában. Az albérlet árak ugyan itt alapból olcsóbbak valamivel, de a tenger látványát itt is meg kell fizetni

Kezdjük az anyagiakkal: Barcelona drága, legalábbis Budapesthez képest, és drágák az albérletek is. Nem véletlenül terjedt el a spanyolokról, olaszokról az a kép, hogy amíg lehet, a mammával maradnak: sok fiatal még akkor sem költözik el otthonról a házasság előtt, ha dolgozik, mert ahhoz, hogy önálló életet kezdjen egy átlagos fizetésből, le kellene mondania mindazokról az élvezeti cikkekről, amik ezekben a jóléti kultúrákban alapvetőek: ilyenek a divatos, márkás ruhák, az igényes szórakozóhelyek és  a rendszeres éttermi vacsorák. A helyieket leszámítva viszont több ezer külföldi bevándorló és diák lakik albérletben, akik általában más fiatalokkal közösen bérelnek lakást. Egyedülálló szülőknél vagy szegényebb családoknál az sem ritka, hogy az egyik szobát kiadják, hogy ezzel támogassák meg egy kicsit a családi kasszát. Egyébként is, Spanyolországban egész más üzenete van annak, ha valaki bérli az otthonát, mint Magyarországon, ahol mindenki arra törekszik, hogy ha hitelek segítségével is, de saját ingatlanra tegyen szert.

Átlagos lakóházak Barcelonában

Ha valamelyik központi kerületben keresünk szobát, akkor minimum 300 eurót szánjunk rá, de ehhez már kitartóan kell keresni és jelentős kompromisszumokat kell kötni. A városban a házak általában gyönyörű márvány lépcsőházzal rendelkeznek, kívülről csodásan fel vannak újítva, öröm rájuk nézni. Viszont az építészek valamilyen oknál fogva annak idején azt már nem tartották fontosnak, hogy a lakásokba fényt is juttassanak be. Többnyire van egy utcai front, és csőszerűen folytatódik a lakás a belső udvar felé, ami azt jelenti, hogy van egy világos szoba, ami az utcára néz, és van több, ami a lichthofra vagy valamiféle belső udvarra tekint. Ezek az udvarok néhány négyzetméteresek, így az 5-6 emeletes házakban ugyancsak sötétek ezek a szobák, különösen az alsóbb szinteken. Barcelonában esélyesebb a 4-500 euró körüli minimum ár, főképpen ha olyan szobát keresünk, ami világos és központi helyen van, viszonylag igényes lakásban. Mindezek mellé még jön a zsúfoltság: a város hihetetlen sűrű, az egy km2-re eső lakók száma az egyik legmagasabb Spanyolországban, szerintem akár Európában is, és ebből következik, hogy a szobák és a lakások maguk is általában elég kicsik.

Szoba luxusméretű udvari kilátással

Ha kiveszünk egy szobát, akkor nem nagyon szokás szerződést kötni, egy-két havi foglalót kell fizetni és ezzel minden el van rendezve. Ami helyi specialitás, hogy a főbérlőnek fizetünk, ugyanis a városban külön üzletággá fejlődött a zimmer feri, hiszen a rengeteg turista és külföldi miatt óriási az igény a szobakiadásra. Úgy néz ki a dolog, hogy barátunk kivesz egy lakást havi 1000-1500 euróért, a tulajdonosnak kifizet 2-3 havi foglalót, és aláírja az albérleti szerződést hosszabb időre, mondjuk egy évre, majd beköltözik a legjobb, azaz A Világos Szobába. Marad viszont 2-3-4 üres szobája, ahova olyan albérlőket keres, akiknek a szobákat kiadhatja darabonként nagyjából 400 euróért, és ezzel legalább annyit nyer az üzleten, hogy onnantól ő ingyen lakik. Cserébe intézi a számlák befizetését, felhívja a tulajdonost, ha elromlott a sütő, stb. A másik eset, ha nem feltétlenül állandó lakókat keres, hanem turistáknak adja ki az üres szobákat. Ilyenkor az ő munkája az, hogy megfelelő kihasználtsága legyen a szobáknak, hogy a lakásban rend legyen, hogy levigye a szemetet, kifizesse a takarítónőt, és biztosítson pár alapvető dolgot, mint takaró, párna. Ezzel a változattal ugyan több a munka, de a nyaraló vendégeknek mindig drágábban adható ki a szoba, mondjuk egy éjszakára 40-50 euróért, így akár az is megeshet, hogy nem kell emellett már másik munkával fáradnia.

Autentikusnak mondható házak a külvárosban

Mindez Barcelonára biztosan igaz, Andalúziában nem hallottam erről a főbérlős pénzkereseti formáról, bár az is tény, hogy Malagában már 250 euróért központi, világos szobát lehet bérelni, tehát jóval olcsóbbak a lakások, nagyobb a tér, kevesebb az ember. Hogy a rendőrség vagy az adóhatóság mit szól mindehhez az üzlethez, azt nem tudom, de lehet, hogy a hasonló fogások magyarázzák a 24 %-os munkanélküliség egy apró töredékét.