La Graciosa szigetét nem tudom objektív szemüvegen át nézve leírni. Mert semmihez sem fogható az egész hely, mert varázslatos élményeket adott, mert nem csak nyaralni mentem oda… sok oka van, ami miatt a szívembe zártam, és otthonommá vált egy kicsit, hogy azóta is húz vissza.
La Graciosa látványa Lanzarotéról, mögötte Montaña Clara, a kép sarkában pedig Alegranza
De mit is kerestem én ezen az isten háta mögötti helyen, amiről a legtöbben azt sem tudják, hogy a világon van? Lanzarote egy ismert célpont, ahol remekül el lehet tölteni egy-két hetet, így nem feltétlenül keresik az emberek a lehetőséget, hogyan is tudnának a szomszédos szigetecskére átmenni, amit úgy hívnak, La Graciosa. A neve annyit jelent, hogy vicces, mulatságos, és a kanári legenda szerint egyszerűen ránéztek az emberek Lanzarote partjáról, és mondták, hogy hát ez meg milyen kis pici, bájos sziget, de vicces! És így lett a neve La Graciosa. Kicsit messzebb néztek, és hasonló pozitív szemlélettel elnevezték a még kisebb szigeteket Montaña Clara-nak (Világos Hegy), Alegranzának (Öröm) és Roque del Oestének (Nyugati Szikla) illetve Roque del Estének (Keleti Szikla). Ez az öt apró kis sziget alkotja a Chinijo szigetcsoportot, melyek közül egyedül La Graciosa lakott a maga kis 600 körüli népességével. Innen nyugatra a legközelebbi szárazföld már az amerikai kontinens, olyan 6500 km-re az Atlanti-óceánon át. Montaña Clara magántulajdonban van, éppen pár éve tették rá ki az eladó táblát, habár a szigeten tilos az építkezés különleges helyzetéből adódóan.
A google maps képén a Chinijo szigetcsoport
Ugyanis az egész szigetcsoport és az azt körülölelő óceán sokszorosan védett terület. A Chinijo-szigeteket 1986-ban nyilvánították nemzeti parkká, 1994-ben pedig speciális madárvédelmi övezetté. A közel 700 km2-es óceáni terület az Európai Unió legnagyobb védett tengeri övezete. A háttérben a rendkívül különleges tengeri és szárazföldi élővilág áll: a Kanári-szigetek tagjai közül itt a legnagyobb az élőlények sokszínűsége, és rengeteg, a kihalás szélén lévő faj található meg itt. Több olyan fajnak is az otthona ez a terület, amely a világon csak itt él, és sok madárfajnak ad ideális fészekrakó helyet. A csak itt élő, azaz endemikus élőlények között vannak halak, növények, gyíkok, kagylók, csigák, madarak.
Biodiverzitás - egy gyíkfaj, ami csak itt él
A sziget egyik különlegessége, hogy a talaj tele van az évezredek alatt felgyűlt kagyló- és csigahalmokkal. Séta közben néha ropog az ember lába alatt a rengeteg csigaház
Évről évre kőkemény harcot vív a Nemzeti Park és a WWF, hogy megóvják a törékeny ökoszisztéma egyensúlyát, küzdjenek az illegális vadászat és halászat ellen, kordában tartsák a turizmust, és az itt élőkkel is elfogadtassák a környezetvédelmi szabályokat.
A sötétkék terület a védett tengeri övezet a szigetcsoport körül: itt valamivel hidegebb a víz az Afrika partjai felől érkező áramlatok miatt, mint a Kanári-szigetek többi részén, ami rendkívül gazdag halállományt eredményez
Emiatt több projektet indítottak útjára, és a véletlen úgy hozta, hogy becsatlakozhattam az egyikbe a WWF önkénteseként egy hétre. Ez egy több éves projekt, minden évben néhány hónapos aktív munkával, különböző kitűzött célokkal. Idén a júliustól novemberig tartó munkálatok során egy, a La Graciosán lévő hulladéklerakót kellett felszámolni, tudatosítani a szigetlakókban a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát, és növelni a turisták környezettudatosságát, hogy nyaralás közben is óvják a környezetüket. Hogy hogyan került ide, a világ egy érintetlen pontjára egy hulladéklerakó, azt mondjuk máig nem érem fel ésszel.
WWF Önkéntesek napi rutinja a régi hulladéklerakó megközelítése. Balra Montaña Clara, mellette a kis Roque del Oeste, és szemben Alegranza kíséri figyelemmel a ténykedésünket
La Graciosa, Montaña Clara és Roque del Oeste légi felvételen
Hogy miért van szükség az ilyen projektekre és védett titulusokra, azt legjobban a Madeirával hozott párhuzam érzékelteti, ugyanis könnyen juthatott volna mindkét sziget hasonló sorsra. Az 1970-es években egy nagyon komoly terv készült La Graciosa felvirágoztatására, azaz leginkább a turizmus iparágának megerősítésére. Ennek részeseként a szigeten három nagy területen épültek volna szállodakomplexumok, a sziget közepén egy repülőtér, hogy könnyedén fogadhassák az utasok tömegeit. Lanzarotéval mindezek mellett egy drótkötélpályás lift kötötte volna össze La Graciosát – Lanzaroténak azon a sziklaszirtes oldalán, ahova jelenleg szigorúan tilos behatolni, mert védett madarak költőhelye.
Lanzarote kopár sziklaszirtje szemben - ide vezetett volna át egy drótkötélpálya a tervek szerint...
Összehasonlításképpen Madeira áll, ahol egészen hasonló tervek készültek annak idején, és ahol a klíma is valamelyest hasonló, azzal az egy különbséggel, hogy ott mindez meg is valósult. A portugál sziget térképén jól lehet látni, hogy az egész benépesült, tele van utakkal, van reptér, golfpálya, hatalma szállodák, benzinkutak, és mindaz, amit a civilizáció megkövetel.
Az érintetlen Playa de las Conchas, szemben Montaña Clara
Elképzelni is nehéz, hogy ugyanez történhetett volna La Graciosával is. Nem mondom, hogy Madeira nem lehet így is gyönyörű, de La Graciosá-t pont az érintetlensége teszi különlegessé, attól az, ami. Egyrészt a védett övezet nélkül az itt élő egyedi és a már kihalófélben lévő fajok jövője is még nagyobb veszélybe került volna. Másrészt a korlátozások segítségével itt egyszerűen megállt az idő, és ugyan a faluban van minden, ami kellhet, mégis, olyan elzárt és természetközeli, hogy az ember önkéntelenül is feljajdul, hogyha elképzeli, hogy idehoznák a civilizációt, a világ végére, ahol még utak sincsenek! Már egy nap után is annyira más az élet ritmusa, hogy az ember átáll: ahogyan fokozatosan felveszi a pörgő helyi akcentust, úgy lassul le még a szívverése is. És hogy én hogyan érkeztem meg és álltam át erre a lassú ritmusra, az kiderül a folytatásból!
Folytatása következik!