A piac mindig az egyik legnagyobb élmény, amikor egy másik városban járok. Mindenhol kicsit ugyanolyan: forgatag, hangos kiáltozások, az alkudozás szokásos táncrendje, rengeteg áru, gyümölcsök, zöldségek kavalkádja, végtelen kacattenger, benne elrejtve az igazi kis kincsek, és mégis, mindegyik egy kicsit más. Más volt Zágráb utcáin a szombati piacra elkeveredni, ámulni a rengeteg fügén, és más volt a londoni Portobello színes, bohém házacskái között elveszni a tömegben. Marakesh kacskaringó soukjában is különleges érzés volt gyönyörködni a fűszerpiramisokban és beszippantani a bőráruk friss bőrillatát, miközben az eladófiú a helyi jómodort követve már számolta a tevéket, hogy mennyiért is venne meg. Barcelona piacainak is megvannak a maguk jellegzetességei és csodái, még ha errefelé a tevék nem is jönnek szóba olyan gyakran.
Édességcsodák a Boquerián
A Boqueria Katalónia legnagyobb piaca, itt mindenféle zöldség, gyümölcs, hús és hal megtalálható, emellett ezerféle fűszer, sajt, tejtermék és gyönyörű csokiköltemények is. Ide minden turista betér, hogy egy kis frissen facsart gyümölcslevet igyon (tényleg isteni finom!), és nem mellékesen, hogy élvezze a szemet gyönyörködtető látványt, a színek, formák csodás összképét. Élelmiszerpiac egyébként Barcelonában minden egyes városrészben van, nagyon szeretnek a spanyolok piacra járni és ott megvenni a ropogós árut. Különösen igaz ez a tengeri herkentyűkre, amiket épp csak kifogtak a tengerből, és a szerencsésebbje(?) még mozog, tekereg az asztalokon.
La Boqueria
Ha antikvitásokat keresünk, akkor több lehetőségünk is van a városban. Nem messze a Boqueriától, a Placa Realon minden vasárnap van bélyegvásár, ahol mindenféle antikvitásokba is belefuthatunk, nem kimondottan csak bélyegeket árulnak. Innen egy köpésre van, a Rambla végén, a Kolumbusz-szobor túlsó oldalán egy kisebb antik piac. Ehhez egészen hasonló piac van a Katedrális előtti téren: találunk itt régi könyveket, antik ékszereket, ón kupákat, lemezeket, és még ezeregy dolgot. Árban azért ezek egyike sem kimondottan olcsó, és nem is hatalmasak, hiszen mindegyik a belvárosban található, a turisták legkedveltebb helyein.
A Mercat del Encants a Torre Agbar szomszédságában
Viszont a Glóriesnél, a Torre Agbar tövében, kicsit távolabb a turistahadtól nyitja ki kapuit minden szombaton a Mercat Del Encants, ami Barcelona legnagyobb, legnyüzsgőbb bolhapiaca, ahol hirtelen azt hiszi a magyar ember, hogy a józsefvárosi piacra csöppent - azzal a különbséggel, hogy itt a katalánok, az arabok és a dél-amerikaiak érdekes keveréke próbál ügyeskedni és pénzt csinálni a portékáikból.
A piac hihetetlen tömeget vonz, hiszen sok mindent tényleg fillérekért lehet megkapni, mint például ruhaanyagokat, ruhákat, poharakat, képeket, bútorokat, elektromos felszereléseket, bőröndöket, lámpákat, lakberendezési tárgyakat és még sokáig sorolhatnám, mi mindent. Mindehhez itt nem a magyaros, erőspistás gyrost árulják kísérőnek, ha megéhezne a piacozó, hanem a klasszikus spanyol reggelit, a churros con chocolate-t, azaz fánkot forró csokival. Minden reggel hétkor van az első licitelés az antik bútorokra, majd délben megismétlik, immár alacsonyabb árakon azokra az árukra, amelyek nem keltek el a délelőtt folyamán.
Délelőtt 11 körülre lépni is alig lehet
Zászlóként leng a szélben a menyasszonyi ruha
Az áruk minősége és eredetisége természetesen garantált: a ruhák felett a kofa hangosan kiabálja, hogy az áru egyenesen a Corte Inglésből van (a spanyol „Westend”), majd rá tíz percre már variál, és egy másik bevásárlóközpont nevét kiáltja. Jópár árus csak egy-egy platóról leesett krémmel sétálgat, azokat kínálgatja, de van aki csokornyi fűszernövényt akar ránk sózni. Mindenki az üzletre megy rá, akárhova téved az ember tekintete, valaki azonnal belekapaszkodik és mondani kezdi, miért az övé a legjobb és legszebb és legolcsóbb. Alkudni kötelező, része a játéknak az egyezkedés, ügyeskedés.
Lovat, kancsót, maszkot adhatok?
Leginkább a bizarr jelző illik az egész hangulatára a leginkább, annyira képtelen tárgyakat lehet minden egyes standon fellelni: én ilyenkor komolyan eltöprengek, hogy ezeket vajon ki veszi meg, és mégis minek; és vajon mikor lepi el a Földet annyi lom és kacat, hogy már lassan belefulladunk a szemétbe? De igazából közben meg pont azt szeretem a piacokban, hogy meghökkentenek, megnevettetnek és olyan arcát mutatják meg az adott városnak, a helyieknek, amivel más alkalmakkor nem lehet találkozni. Például korábban sosem gondoltam volna, hogy itt is népszerűek a porcelánbigyók – most, hogy tengernyiben gyönyörködtem a piacon, már tudom, hogy azok!
Kacsa, ló, kutya