Elég sokan szokták azt a kérdést feltenni, hogy na de mit is eszik az ember Barcelonában? Ilyenkor mindig elkezdem vakarni a fejemet és komolyan elgondolkozni azon, hogy tényleg, mit is? Mert tejfölös csirkepörköltet ubisalival és nokedlivel nem, valahogy a főzelékek is kimaradnak (talán a tejfölhiány miatt?), és lecsót ugyan néha csinálok, de vajon lecsó-e a lecsó kaliforniai paprikából? Mindenesetre akármi is az igazság a mindennapokban, volt alkalmam két igazi spanyol illetve latin-amerikai ételt kipróbálni és a séfek keze alatt lábatlankodni. Íme az eredmény!

Az empanada annyit tesz, hogy kenyérbe csomagolt, és körülbelül az összes spanyol ajkú ország összes házában más az, amit abba a kenyérbe ténylegesen belecsomagolnak. Itt a tölteléket jó sok hagyma, paradicsom, fehérbab, tonhal, olivaolaj, só, bors és fahéj adta.

A tészta rendkívül egyszerű: liszt, vaj, só és víz; ezekből kör alakú lapokat formálunk, az egyik felére rátesszük a tölteléket, félbehajtjuk és az ujjunkkal lezárjuk. Szokták olajban és tepsiben is kisütni, mi ez utóbbit választottuk.

Sütésre várnak a tepsiben a kis empanadillák...

Kész a sörkorcsolya, lehet csipegetni!

A másik gasztroélményem, a quesadilla Mexikóból vándorolt át Európába, mi egy csirkés-zöldséges változatot készítettünk el, guacamoléval és mojitóval.

A guacamole alapja az érett avokádó. Akkor jó, ha már puha a héja és egy kicsit be tudjuk nyomni az ujjunkkal. Első lépésként kanalazzuk ki a belsejét egy tálba.

Keverjük össze apróra vágott hagymával, paradicsommal, fokhagymával, nyomkodjuk össze, fűszerezzük ízlés szerint és locsoljuk meg egy kis olívaolajjal.

Pirítsuk meg az apróra vágott csirkemelldarabokat, majd keverjük össze friss kevertsalátával és reszelt sajttal. Egy érettebb, jellegzetesebb ízvilágú és egy egyszerűbb sajtot választottunk, halkan jegyzem meg, hogy mindegyik olasz volt, de hát abból gazdálkodtunk, ami a hűtőben volt...

Töltsük meg a tortillát mindezzel és göngyöljük össze. A nagykönyv szerint csak félbe kellene hajtani, de számomra követhetetlen a mexikói konyhának ez a területe, mert ahányféleképpen hajtogatjuk, annyiféle nevet kap a dolog, amit még a töltelék is tovább variál.. mindenesetre hogy a nevéhez azért hű legyen, szórjunk rá kívülre is sajtot, olvasszuk rá, és tálaljuk guacamoléval, nachos-szal és mojitoval.

Főzés közben pedig ne bízzuk csak a mojitora a ráhangolódást, hallgassuk meg Kevin Johansen Guacamoléját! Jó étvágyat mindenkinek! :)