Irodai munka, neonfényben, szalagfüggönyök mögött. Számítógép előtt töltött dolgos hétköznapok, légkonditól kiszáradt szemek. Megbeszélések, hajtás, határidők. Nagyon sokunk él és dolgozik ebben a világban, és nem egyedi, hogy elkezdi az ember keresni a lehetőségeket: hogyan lehet ebből kitörni? Erre az egyik kézenfekvő válasz: a külföldi önkéntes munka.

Ha a külföldi munkavállalásról akarunk beszélni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az önkéntes munkákat sem, hiszen ez egy olyan lehetőség, amivel egyre többen és többen élnek. A motiváció különböző lehet: hogy egy időre kilépjenek a mókuskerékből, hogy utazhassanak, nyelveket tanulhassanak, tapasztalatot szerezzenek az iskolapadból kikerülve, vagy hogy egyszerűen olyat tegyenek le az asztalra, ami valami értéket képvisel végre. Természetesen lehet önkéntesen jót tenni a szomszéd utcában is, de itt és most a külföldi lehetőségeket szeretném röviden bemutatni.

Az önkéntesség legegyszerűbb formája az, ha az embernek van pénze fedezni a kiadásait: bármilyen meglepő és abszurd, de már piac épült erre is. Rengeteg vállalkozás alapult, hogy közvetítsen az önkéntességre szoruló szervezetek és azok a magánemberek között, akik megfáradva a napi rutintól és a pénz hajszolásától egyszerűen értékekkel telve szeretnének eltölteni egy bizonyos időszakot az életükben, azaz egyfajta „carrier break”-et szavaztak meg maguknak. A kínálat elég széles skálán mozog: van, ahol bizonyos összegért cserébe kontaktokat adnak, és ha valakit a perui őserdőben érdekel a környezetvédelem vagy a paradicsommadarak megmentése Új-Guineában, akkor így egyértelműen tudja, kihez kell fordulni. Olyat is találhatunk, hogy az egész önkéntességet, szállással, reptéri transzferrel, ellátással, kirándulásokkal tűzdelve megszervezik, és végső soron egy egzotikus nyaraláson vehet részt az illető, ahol ráadásul azzal az elégedett érzettel mehet haza, hogy némi hasznosat is tett. Ezeket a szervezeteket könnyű megtalálni: írjuk csak be a gugliba a voluntary szót, és máris megszámlalhatatlan szervezet közül válogathatunk.

Ezt a fenti típust jellemzően a gazdagabb országok állampolgárai keresik, leginkább természetesen az amerikaiak, akik elugranak pár hétre, hónapra Dél-Amerikába, és ott pihenik ki a kapitalizmus fáradalmait faültetés közben. Sajnos a magyarok nagy része még nem tart itt, így nekünk többnyire marad a pályázati keretek közötti önkéntesség, ha utazni is akarunk. Egy városi legenda szerint azzal indult az egész, hogy a kilencvenes években egy statisztika kimutatta, hogy az egy tehénre jutó EU-s támogatás jóval magasabb, mint az unió egy fiataljára eső, és ezzel kezdetét vette a (mai nevén) Youth for Actions program, ami azóta is töretlenül fut. Az EU elhatározta hát, hogy támogatja a fiatalok oktatását, tapasztalatszerzését és lelki gazdagodását, aminek egyik formája a külföldi önkéntesség. Létrehozták az EVS-t (European Voluntary Service), és a program keretében több ezer fiatal kapta meg a lehetőséget, hogy egy európai vagy valamelyik fejlődő országban töltösön el maximum egy évet, önkéntes munkát végezve. A pályázati forma nagy előnye, hogy kereteket ad: az önkéntes számára biztosítanak szállást, étkezést, a közlekedést, némi zsebpénzt, esetleg nyelvtanfolyamot is, továbbá mind a küldő, mind a fogadó szervezetnél van egy-egy ember, aki figyelemmel kíséri a sorsát, aki támogatja, segíti. A rendszer úgy van tehát kitalálva, hogy miminalizálják a buktatókat, ami persze még nem garancia semmire, de azért elég jó biztonságérzetet ad.

Kicsit eltérő a folyamat menete, ha Európán belül vagy kívül szeretne valaki jelentkezni, de a főbb lépések hasonlóak; talán az Európán kívüli projektek esetében jóval több önállóságra van szükség a szervezésben és a lebonyolításban, és többször kell az önkéntesnek ökölbe szorított kézzel szurkolnia, hogy vajon minden rendben lesz-e, amikor a világ másik végén landol a gépe. Mindenképpen szükséges találni egy küldő szervezetet, ezzel érdemes kezdeni - ők segíthetnek akár projektet találni, akár megírni a pályázatot, de legalábbis átlátni az EVS meglehetősen sűrű rendszerét: az EVS adatbázisban rá lehet keresni, hogy mely szervezetek rendelkeznek ezzel a jogosítvánnyal. Utána a projekt keresése és kiválasztása már elég változó, hogy hogyan történik, ez függ a küldő szervezet kapcsolataitól, a célországtól, a fogadó szervezetektől és persze a szerencsétől. Amennyiben azonban sikerül találni egy fogadó szervezetet, és elkészül a pályázat, akkor azt az adott határidőre be kell nyújtani az EU-nak, ahol pár hónap alatt eldöntik, hogy mely pályázatok lesznek a győztesek, azaz kiket fog pénzzel is támogatni az EU. Ha valaki nyert, akkor pezsgőbontás után indulhat az igazi szervezés és a kiutazás, az önkéntesség megkezdése. Érdemes böngészni az EVS oldalakat, mert rengeteg információt találnak itt az érdeklődők, a pontos pályázati menettől kezdve az országonkénti támogatási lehetőségekig mindent. Nemzeti ügynökségek képviselik az EVS-t minden országban, ahonnan csak érkezhetnek pályázatok, így az ő oldaluk is sok hasznos tudnivalót rejt: nálunk ezt a funkciót a Mobilitás tölti be.

Néhány éve én is sokat kutattam a lehetőséget, de végül a sors úgy hozta, hogy ez kimaradt az életemből, legalábbis az EVS keretein belül már biztosan. Akkoriban nagyon sok emberrel beszéltem, akik a világ különböző pontjain önkéntes projektekben vettek részt, és ugyan hallottam mindenféle kalandos eseményről, akadályokról, nehézségekről, de végső soron mindenki egyet értett abban, hogy hihetetlen nagy élmény és tanulság volt az életükben, amit nem hagytak volna ki semmiképpen sem.