Még annak idején Malagában a spanyol tanárommal került szóba, hogy milyen találmányok vannak, amik megváltoztatták a világot. Az egyik polcon figyelő Rubik-kockának köszönhetően aztán nagyon hamar arra terelődött a szó, hogy mi mindennel büszkélkedhetnek az országaink. Spanyolországról a tanárom rövid gondolkozás után a felmosót említette, mint nemzeti büszkeséget, hiszen Amerika leigázásával nem szívesen dicsekednek. Kiderült, hogy azért vannak más dolgok is, amikre méltán büszkék lehetnek.

Lehet, hogy mulatságosnak hangzik, de nem a tanárom volt az első spanyol, akitől a felmosót, azaz a fregona-t hallottam, így nem reprezentatív felmérésem alapján mindenképpen a legfontosabb nemzeti kincsek közé kell sorolni. Persze itt nem a rongydarabról van szó, hanem a kifinomult és hátkímélő felmosóról, ahol nem kell hajolgatni sem a felmosáskor, sem a rongy kicsavarásakor. Igazából ami sztereotípiák élnek a kényelmes spanyolokról, ebbe tökéletesen beleillik az, hogy erre a találmányra a legbüszkébbek. Praktikus, mindenki számára elérhető, és könnyebbé, egyszerűbbé teszi a mindennapokat! A városi legenda szerint Manuel Jalón 1956-ban éppen egy kocsmában szemlélődött egy barátja társaságában, amikor az úriemberek megsajnálták a helyiségben a sarokban kuporgó takarítónőt – innen jött az ötlet, hogy kell találni megoldást arra, hogy derékkímélő módon, állva, vígan és dalolva is lehessen felmosni.

Természetesen a fregona-n kívül rengeteg találmány kötődik még a spanyolokhoz. A könnyedebb fajsúlynál maradva, nekik köszönhetjük a személyes nagy kedvencemet, a csocsót, amiért méltán hálás az egész világ. Alejandro Finisterre költő hosszabb időt töltött el kórházban 1936-ban, miután megsebesült a spanyol polgárháborúban. Itt ütötte meg a fülét a lábadozó gyerekek panasza, akiknek a foci hiányzott a leginkább, és akkor jött az ötlet, hogy ha lehet asztaliteniszt játszani, ugyan miért ne lehetne asztali focit is. De a Chupa-Chups is tőlük származik: a nyalóka logójának érdekessége, hogy a Coca-Cola mintájára készült, és maga Dali tervezte: az egyik legmarkánsabb és legismertebb logók közé tartozik máig. Nekik köszönhetjük a 6 húros akusztikus gitárt, ahogy az a mai formájában létezik, illetve a ceruzahegyezőt, ami a kávéőrlő technikáját vette alapul.

A közlekedésben is sok újdonságot vezettek be. A funicular, vagy eredeti nevén légikomp, egy alternatív módja lett az utazásnak, ma a hegyvidékeken világszerte használjuk ezeket a siklókat. Ők találták fel a modern mozdonyokat, amikkel az aerodinamika és a dizájn legprofesszionálisabb és leghatékonyabb ötvözésére törekedtek, a hadi közlekedést a tengeralattjáróval, a légi közlekedést a helikopterrel forradalmasították. Kiötölték a mai szkafander elődjét, hogy az utazók nagyobb biztonságban lehessenek.

Ha már szóba jött a hadiipar, érdemes még megemlíteni a Molotov-koktélt, amiről a neve alapján egyértelmű lenne, hogy orosz; ámde nem, a spanyol polgárháború „dicső terméke”, amit viszonylag könnyen el lehetett készíteni, és lássuk be, ez az adott kategóriában igazán kulcsfontosságú a világhírhez vezető úton. Az egyszerű-de-nagyszerű témakörben a következő sikertörténet a bicskáé: ahogyan a molotov koktél nem orosz, úgy állítólag a bicska sem svájci eredetileg. A XVI. század végén Spanyolországban egy törvény miatt csak a nemesség kiváltsága maradt a hosszú pengéjű kések, kardok viselése, és az élelmes megoldás erre a borotvapenge tartóba illesztése lett, amit így zsebben is biztonságban lehetett hordani, és mégiscsak kéznél volt, ha kellett. Némileg bonyolultabb szerkezetet igényelt a szakállas puska, ami tulajdonképpen az első hordozható ágyú lett.

Plusz egy utolsó legenda, hogy a cigaretta mai változata is a spanyolok ajándéka/átka a világ számára, és pont nem úri huncutságnak indult! Ekkoriban a bagózás, azaz a dohánylevelek megrágása volt a nem túl ízléses módja a dohányzásnak, esetleg a pipázás. A maradék dohányleveleket, maradékokat a sevillai koldusok gyűjtögették össze és tekerték meg ciginek első ízben, hogy ők is élvezhessék a dohányzás élményét.

Mindezek a tárgyak, technikák létezése a mai világban már teljesen természetes. Van, ami áldás; van, ami már vitathatóbb, hogy végső soron ad-e nekünk értékeket vagy esetleg szebb lenne a világ nélküle, de itt most nem is ez a kérdés. Én azért egy kicsit a spanyolokkal együtt vagyok büszke arra, hogy itt sem csak a tapas és a zene és a móka megy, hanem igenis ez a nép is ugyanolyan tehetséges és intelligens mint bármelyik, és sok technikai vagy egyszerűen leleményes újdonsággal vitte előrébb a világot.