Amikor a Costa Bravara, Tossa de Mar mellé indultunk kirándulni, nem sejtettük még, hogy micsoda veszély leselkedik kis csapatunk több tagjára is, és hogy az életük ezentúl gyökeresen megváltozik. Ártatlanul elindultunk a városkából kifelé, hogy felkeressünk egy csendesebb, sziklás részt, és ott strandolással üssük el az időt. Leereszkedtünk a kakukkfűtől illatozó fenyőerdőn át a partig, ahol a Costa Brava egyik lélegzetelállító gyöngyszeme várt ránk. Amennyire lehetett, leterítettük a törölközőinket a sziklafalon és csobbantunk egyet a hihetetlenül tiszta és mély vízben. Ekkor történt, hogy hirtelen feltűnt az a legendás sugárfertőzött pók mellettünk, és sajnos jópáran közülünk az áldozatai lettek: belevágta éles csápjait a húsukba, és akárcsak Peter Parker, egy szempillantás alatt ők is pókemberré változtak!

A távolban Tossa de Mar híres öble

No de ennyit a képregényekről. Az viszont való igaz, hogy sziklamászó berkekben igen népszerű Tossa de Marnak ez az eldugott zuga, ugyanis nemcsak gyönyörű a táj, de amatőröknek is ideális terep egy kis szárnypróbálgatásra. Ugyanis a sziklafal jellegzetes lejtésének köszönhetően mi történhet, ha valaki elvét egy lépést? Hát bumm, beleesik a vízbe.

A képen négy pókembert rejtettünk el, keresd meg őket és karikázd be!

Mindezek ellenére én azért tisztes távolságból néztem, ahogy lassú, megfontolt mozdulatokkal kapaszkodtak át a barlang egyik oldaláról a másikra a pókember jelöltek, különböző ügyességgel és eredménnyel. Maga az úszás és a here-vere is nagy élmény volt Barcelona homokos strandja után, utoljára Horvátország partjain láttam ilyen gazdag élővilágot ennyire közel a törölközőmhöz: néha eloldalazott egy rákocska az egyik mélyedésben, és a vízbe mászva tányérnyi kagylóvároson kellett áttörnünk magunkat. Beúsztunk a közeli barlangba, és ott azok az apró kis piros, sziklára tapadt bonbonok köszöntek ránk, amiknek a nevét persze nem tudom, de Horvátország telis-tele volt velük.

A Tossa melletti öböl, a mi úti célunk

A búvárszemüveggel és pipával körbenézve lehetett csak látni igazán, mennyire mély a víz alattunk, de egyáltalán nem volt félelmetes, inkább vicces élmény volt követni a halrajokat. A mélységből adódott a másik szórakozási lehetőség: aki alternatív módszert keresett az adrenalinbombára, annak lehetősége volt 5-10 méteres magasságból is a vízbe ugrani.

Csobb...