Hónapok óta csak egy apró, de roppant jelentős tényező, a lustaságom tartott vissza attól, hogy belépjek abba a nem is olyan titkos barcelonai társaságba, aminek már 120 ezer tagja van, és akiket mindig irigységgel vegyes csodálattal figyeltem az utcákon: a bicingosok rendjébe. Merthogy némi adminisztráció szükséges volt az esetemben: regisztrálnom kellett a helyi bevándorlási hivatalban, hogy hivatalosan is számon tartsanak mint külföldi állampolgárt Barcelonában és kapjak egy úgynevezett NIE (Número de Identificación de Extranjeros) számot. Mivel nekem személy szerint a nagy testvér figyelmére a bicingon kívül semmilyen gyakorlati okból nem volt szükségem, ezért természetesen hónapokig halogattam az ügyintézést. Szerencsére aztán kiderült, hogy B.-nek viszont nagyon is kell NIE, így aztán egy szép hétfői napon közösen felkerekedtünk és kellemes csacsogással egybekötve pikk-pakk (összesen 3 sorban állással, egy bankba szaladgálással és két vizittel) megszereztük magunknak a NIE-t.

Ezek után már csak regisztrálnom kellett a bicing.cat oldalon, leperkálni az éves tagdíjat, 44 Eurót, és várnom a postást, mint a messiást. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a bicing rendszer nem a turistákat célozza meg, hanem a város többé-kevésbé állandó lakosait (vagy NIE vagy a spanyol személyi igazolvány száma szükséges), és a célja az, hogy a rövidebb és közepesen hosszú városi távokat az emberek véletlenül se kocsival tegyék meg, hanem bringával, ami környezetkímélő és egészséges. 2007-ben indult a rendszer olyan nagyvárosok mintájára mint például Párizs, London vagy Amszterdam.

A Bicing állomások Barcelonában

Hihetetlenül praktikus: a város több mint 400 pontján találunk bringaállomásokat, ahol speciális zárral lelakatolva várják az egyedi kerékpárok, hogy a bicingos klubtag a mágneskártyája segítségével eloldja a drótszamarat és útra keljen vele. Ha fél órán belül visszakerül valamelyik állomásra a bicó, akkor a szolgáltatás ingyenes, de a további fél órák is minimális összegbe, 70 centbe kerülnek. Összesen két órán át lehet használni egy bringát, utána büntetést kell fizetni, de a legtöbben azért cselesen és egyébként teljesen legálisan egyszerűen lovat cserélnek, ha fél óránál tovább van szükségük a járműre, és máris ingyenes az egész. Városszerte bicingosok hada biztosítja, hogy az állomásokon mindig elegendő bringa legyen, azaz nem csak hogy legyen mivel elkerekezni, de legyen hely letenni is a kerékpárt. Némi rutint, rugalmasságot és helyismeretet igényelhet a dolog, mert azért ha variálni kell, teszem azt másik állomásra elsétálni a bicóért, akkor máris elkésett az ember a munkából, de mind a honlapon, mind okostelefonos applikációkon nyomon lehet követni az állomások telítettségét.

A Gazdálkodj okosan-ra hajazó ábra: Te fel tudod sorolni a kerékpár részeit?

Roppant ötletesnek tartom az egész rendszert, főleg abban a városban, ahol egyrészt szinte sosem esik, másrészt legendásan kicsi lakásokba vannak összezsúfolva az emberek, kevés a tér és emiatt nem sok extra hely van, hogy még egy-két bringát is tároljanak. Itt biciklit az vesz, akinek igazán komolyak a szándékai! Pedig a bicinggal nem csak hogy egyszerűen, olcsón juthatunk célba, de van a biciklizésben valami gyermekien romantikus, főleg az idegen földről idevetődött expatnak, mint amilyen én is vagyok: kerekezni Barcelona tekergő óvárosi utcácskáin, miközben lágy szellő simogat, vagy a tengerparti sétányon, az megfizethetetlen! Oké, semmi sem tökéletes, az elővigyázatos tervezés ellenére előfordulnak olyan malőrök, mint lopás, rongálás, itt-ott felbukkan egy-egy csengő vagy éppen működő fék nélküli bringa. Hallottam rémtörténeteket különösen rozoga biciklikről, súlyos pénzbírságokról, de ezeket el kell fogadni, a szabályokat meg betartani. A bicing nem egy taxitársaság, el kell neki nézni, ha néha kissé spanyolos a temperamentuma, és bele kell férjen, ha esetleg nem pont úgy és ott és akkor tudjuk felvenni vagy letenni a bicót, ahogyan terveztük. Összességében viszont nagyon megkönnyíti az ember életét, én már teljesen rászoktam, hogy mindenhova biciklivel tekerek, és nagyon élvezem, hogy nem kell azon törnöm a fejemet, hogy vajon hol zárjam majd le, hogy lehetőleg ne lopják el, mint azt tettem Budapesten oly sokszor.

Sokat elmond egy városról, ha működik benne egy, a bicinghoz hasonló rendszer. A legtöbb európai és amerikai nagyvárosban már jól bevált gyakorlat, és jó hír, hogy 2013-ban elindul a BuBi, azaz a Budapest Bike is. Én eddig csupa jót hallottam a fővárosunkba látogató külföldiektől Budapestről, a fiatalok nagyon szeretik, mert tele van élettel, százféle programmal, megfizethető, gyönyörű, és körüllengi Közép-Európa diszkréten dekadens bája. A Budapesten élőknél már árnyaltabb ez a kép, és lássuk be, azért van még mivel felzárkózni, hogy sokkal élhetőbb legyen. A BuBi is egy lépés ebbe az irányba.