Május 10-én, Szent Anasztázia napján kezdetét veszi a Májusi Fiesta Barcelonában: ekkor ünnepélyes és rendkívül látványos keretek között mindannyian együtt mondhatunk búcsút a démonjainknak és ünnepelhetjük a tavasz beköszöntét, azaz a megújulást.

Gyűlnek a démonocskák a Fődémon köré

Az előkészületek: a tűzijátékok elhelyezése a parton

Badalona a közel ötmilliós Barcelona egyik tengerparti peremvárosa. Itt történt 1940-ben, hogy a városka első emberei szerették volna valamilyen régi-új látványossággal felrázni a spanyol polgárháborúban sok szenvedést megélt lakosokat. Ahogy kutattak a korábbi tradíciók után, feljegyzéseket találtak, hogy 1775-ben a badaloniak egy kimustrált és szépen feldíszített hajóroncsot égettek el a parton, nagy nézőközönség előtt. A történelem homályába vész a többi részlet, hogy mit is jelképezett mindez, de nagy lelkesedéssel elevenítették fel akkor első ízben ezt a hagyományt, ahogyan teszik azóta is. Évről évre más témája van az ünnepnek, hol a háború ellen szól, hol az első embert ünnepli, aki a Holdra lépett. Ma már a hajóroncs helyett egy hatalmas démonalakot állítanak fel a tengerparton, úgy egy héttel az ünnepség előtt, és ahogy közeleg a nagy nap, az óriási figura köré gyűlnek a lakók által készített apró démonocskák – bizonyára a személyes démonok megtestesítői. Idén a városka mi mást is búcsúztatna el, ha nem a válságot; így aztán ha hiszünk a hagyomány erejében, akkor innentől fellendül a gazdaság!

Várakozás: világító kütyüárus, a háttérben a tengeren éppen kivehető a vitorlások árboca

Amikor eljön Sant Anastasi napja és leszáll az éj, többezres tömeg gyűlik a figura köré. Aki teheti, hajóval köt ki a part mentén, és onnan nézi a látványosságot. Leoltják a városka közvilágítását, majd elkezdődik a zenével összekomponált tűzijáték-show. Felcsendülnek a pop és rock ikonok, U2 With or without you-ja szomorkás hangulatot csempész a szívekbe, de hamar felváltja mindezt néhány lendületesebb szám a Queentől és Iggy Poptól. Mindenféle színű, alakú tűzijáték száll fel az égbe hatalmas durranással kísérve: képzeljünk el egy augusztus huszadikai tűzijátékot kicsit szerényebb kiadásban, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt méterekről nézhetjük a fényjátékot és mellettünk a tenger sötét vize csapkodja a partot. Éppen ezért kicsit új értelmet nyert számomra az aranyeső fogalma, mert megesett, hogy a konkrétan a fejünk fölött kinyíló aranyszínű formák nem égtek el teljesen mire földet értek, és itt-ott felszisszent néha egy-egy ember. Viszont nagyon tetszett, hogy a tűzijáték füstje mellett/fölött néha elszállt egy-egy menetrend szerint közlekedő repülő, ami éppen felszállt Barcelonából – na az látványos út lehetett! Végül a drámai hatást fokozandó, egy gyönyörű ária hangzott fel, talán a katalán Montserrat Caballé tolmácsolásában, és ekkor nagy ujjongás és tapsvihar közepette meggyújtották a tíz méter magas démonszobrot, amit szép lassan elborítottak a lángok, majd az enyészetté lett – remélhetőleg mindannyiunk személyes démonjaival együtt.

 Az első fények

És a folytatás

A füstfelhő mögött lángol a Diablo

Mielőtt összeomlana a közönség nagy ujjongása közepette, még kivehető a figura szerkezete