>
Ugyan a Palau Reial de Pedralbest megemlíti minden, magára valamit is adó útikönyv, mégis sokak számára nem fér már bele a rövid nyaralás feszített tempójú menetelésébe a királyi palota. Milyen szerencse, ha valaki huzamosabb időt tölt el a városban, vagy itt is él, akkor egy szép napos délutánon remek programnak bizonyulhat. Nekem is csak alig több mint két év kellett hozzá, és már meg is néztem!
A megközelítés nagyon egyszerű, a zöld metró lényegében a kapuban tesz le minket, a Palau Reial (Királyi Palota) nevű állomáson, így amint feljövünk a felszínre, a Diagonal széles sugárútjának a túloldalán már ott vár ránk a palota és a kertje. Egyszer már volt egy kísérlet, amikor a metróból kiérve sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy itt bizony szakad az eső - parkba menni márpedig nem szerencsés ilyenkor, így ezzel a lendülettel vissza is fordultunk a metróba. Most azonban ragyogó áprilisi idő volt, szeszélyes ugyan, de nem annyira, hogy meghiúsítsa a palota megtekintését.
Mint Barcelonában a legtöbb dolognak, ennek is köze van a Güell-családhoz és Gaudihoz. A területen a XVII. században egy majorság állt, amit a szomszédos birtokkal együtt 1862-ben vásárolt meg Eusebi Güell. A közel 30 000 m2-es Güell-birtokon teljesen átépítették a meglevő épületet karibi stílusúra, valamint gondoskodtak egy megfelelő park kialakításáról is. Később Gaudit bízta meg a család az épület felújításával, a park újratervezésével és egy portásfülke megépítésével.
A fülke egyáltalán nem okoz csalódást a Gaudi-rajongóknak, hasonló hangulatban épült, mint a Güell-park két kis mesebeli őrháza. Különlegessége, hogy a kapun egy hatalmas kovácsoltvas sárkány óriásira tárt szája védelmezi a birtokot a hívatlan látogatóktól, illetve itt jóval kevesebb turista jön-megy a többi Gaudi-épülethez képest.
A palotában nem voltam, így annak erényeit nem igazán tudnám felsorolni, de a kert és kapu tökéletes egy pár órás programra. Meg lehet tekinteni a sárkányt, fényképezkedni vele, majd tenni egy nagy sétát a kertben, megcsodálni a különleges mediterrán növényzetet. Van itt bambusz-erdő, cédrusok, magnóliák, eukaliptuszok, tűlevelűek, amik között itt-ott bájos szökőkutak bújnak meg. Ha megszomjaznánk, a Herkules-kútból ihatunk is pár kortyot, aminek a kínai sárkányt formáló csöve Gaudi keze nyomát viseli. Majd pihenésképpen leülhetünk a palota előtti padokra, és elmélázhatunk a szökőkút felett az élet nagy dolgain, élvezve a tavaszi nap melengető sugarait.
1918-ban Güell megkapta a grófi címet, és hogy kifejezze háláját a királyi családnak, nekik ajándékozta a palotát. Újabb felújítás következett az elkövetkező hat évben, és 1924-31-ig a királyi család barcelonai rezidenciájaként szolgált. A spanyol polgárháború kitörésével azonban a város tulajdonába került, és szépművészeti múzeumnak adott otthont, illetve a Franco-rezsim idejében természetesen maga Franco hajtotta itt álomra a fejét, amikor a városban járt.
És egy kis színes hír végezetül: 1997-ben az örökösödési sorban hetedik helyen álló Krisztina hercegnő, Juan Carlos király lánya tartotta itt az álomesküvőjét Iñaki Urdangarinnal, a Barcelona kézicsapatának régi csillagával. A pár története arról tanúskodik, hogy nem feltétlenül jó ómen itt esküvőt tartani, hiszen azóta előbb a férjet, majd tavaly Krisztina hercegnőt is beidézték a bíróságra sikkasztás és pénzmosás vádjával; ezidáig példátlan, hogy a királyi család bármely tagját is bíróság elé állítsák, így ebben úttörő lett a hercegnő. Ma egyébként hasonló rendezvények helyszínéül szolgál a palota, illetve kerámiamúzeum üzemel benne, látványos mozaikokkal és csempékkel.
