Egyszerűen egy kis programajánló következik, mert arra jártam, többször is, különböző időpontokban, és mindig adott valamit. Garraf igazi három az egyben: nem csupán egy járás Katalóniában, hanem kisváros és hegység is. Ha Barcelonában egy kis kellemes kiruccanásra támad kedvünk, akkor mindenképpen érdemes felülni a vonatra és az alig 30 km-re fekvő városkában leszállni, mert sokoldalúsága csak folytatódik. Ezerféleképpen el lehet itt ütni az időt.
A garrafi strand
Ha a szárazföld felé vesszük az irányt, akkor mindjárt a százegy túraútvonal valamelyikét tudom ajánlani, ahol rövidebb-hosszabb, kaptatókon átvezető és lankás utakat egyaránt találhatunk. A természet lágy ölén bújt el egy buddhista kolostor, ami az érdeklődők számára is látogatható.
Akár egészen Sitges-ig is eltúrázhatunk: utunk megművelt földek, mediterrán gazdaságok között halad el. Útközben csodás kilátás nyílik egy bájos, fehérre meszelt házcsoportból a tengerre, ahol a kerítés falait kagylóhéjak díszítik, és még tűzrakó helyet is találunk. Érdemes lenne egyszer mindenféle sütnivalóval útra kelni ide, elsőrangú helyszíne lehet egy kis barbequenak.
Elidőzhetünk egy kicsit magában Garraf városkában is, amit korábban halászok laktak, ma viszont már jellegzetes kis turistafaluvá avanzsált. Legfőbb nevezetessége a Güell Pince (Celler Güell), amit maga Gaudi tervezett. Mindig meglepődöm, hogy Spanyolországban lépten-nyomon, teljesen váratlan helyeken is Gaudi műveibe botlik az ember.
Celler Güell (Fotó: Wikipédia)
Garraf strandján édes kis kalyibák sorakoznak, a part homokos, széles, a víz lassan mélyül, és jóval tisztább, mint a nagyvárosi strand. Sokan járnak ide vagy akár Castelldefersbe strandolni, mert ugyan a magyar tenger után a barcelonai part is remek, itt mégis nagyobb intim szféra és kevesebb szemét jut az embernek, és néha ez is számít.
Ami egy titkosabb oldala a környéknek, hogy ha bevetjük magunkat a Rossz asszony ösvényére (Pas de la mala dona), akkor utunk azúrkék tengerre lenéző szakadék mentén kacskaringózik, mígnem ki nem érünk egy meredek falhoz, aminek az alapja maga a vasútvonal alagútja, azaz annak a teteje.
Pazar kilátásban van részünk útközben
Felette viszont lényegében vízszintes fal meredezik, a falmászók legnagyobb örömére. A legenda szerint a nevét onnan kapta, hogy egy feldühödött és egyben roppant erős hölgy úgy oldotta meg a családi viszályt, hogy szépen ledobta a szakadékba kedves urát. Ma mindenesetre szakadékba dobálásról szó sincsen, remélhetőleg esésről sem, viszont ellepik a falat a gyakorlottabb falmászók, akik lelkesen másznak, lógnak és szereznek tapasztalatot a sziklákon.
Néha nem is annyira vízszintes az a fal...
Jó szórakozást Garrafhoz! ;)