Pont egy éve írtam róla, hogy minden augusztusban megrendezésre kerül a Fiesta de Grácia, ami egy bámulatos, bohém negyed fesztiválja, ahol az év minden percében zajlik az élet. Ha csak moziba megy az ember, még akkor is belefut többnyire valamibe, épp fúvós zenekar koncertezik vagy argentin tangót járnak az egyik téren. Valami mindig van, ebben rejlik a negyed varázsa; aki ezt a kerületet választja otthonának, az a rajongásig imádja. A Fiesta de Grácia ideje alatt mindez csak fokozódik: az egész negyed megőrül és a feje tetejére áll.

A zöld és a piros szín jelzi, hogy hol van koncert és feldíszített utca

Barcelona legjobb fesztiválja ez. Természetesen minden negyed tud jó bulikat rendezni, mindenhol vannak jó koncertek, castellerek, azaz emberi tornyok, katalán tánc, katalán óriások, dobosok és hömpölygő, táncoló tömeg az utcákon. De a dekoráció valami hihetetlen Gráciában! Ha jól számolom, idén tizenhét utca kelt versenyre, hogy a hagyományok szerint megmérkőzzön a különböző díjakért.

Az zsűritől az első díjat a Calle Progrés kapta - idén először a nézők is szavazhatnak mobilról, ennek az eredménye majd az utolsó napon derül ki

Calle Progrés, A Legjobb Kapu-díj nyertese is egyben (Fotó: Festa Major de Grácia)

Egyik este véletlenül pont akkor jártam arra, amikor leült a társaság vacsorázni. Korábban már voltunk a környéken bulizni, de tény, hogy azon az éjszakán kevésbé volt hangsúlyos a dekoráció részletes elemzése és megfigyelése, sokkal inkább átadtuk magunkat a hangulatnak, és hagytuk, hogy arra sodorjon minket az ár, amerre csak akar. Visszatértem hát, hogy ideálisabb körülmények között is megtekintsem a díszítést, és éppen a fődíjat elnyert Calle Progrésen történt, hogy megpillanthattam a szervezőket. Maga az utca nagyon látványos, a bejáratnál egy gigantikus T-Rex fogadja az érdeklődőket, és ahogy beljebb haladunk, végig zöld fűtengerre emlékeztető szalagok lógnak alá az égből (újrahasznosított zöld szemeteszsákokból), sejtelmes félhomályt borítva az egész utcára, amin a Jura-kor jó pár szörnye felsorakozott.

Így készül dínófalva (Fotó: 20 minutos)

Ahogy elhaladtunk itt, szájat tátva a látványos dekorációtól, egyszer csak megpillantottam, hogy kordonnal elkerítve egy hosszú asztal mellett vacsorázik éppen a társaság, körülbelül húszan. Felmerült bennem idén is, hogy mennyire fantasztikus lehet mindezt közösen, a szomszédokkal megalkotni, és utána egy héten át együtt ünnepelni. Gondolom itt is vannak a szomszédok között nézeteltérések, de végső soron milyen jól összehozhatja egy ilyen fesztivál az embereket. Itt biztos mindenki tudja, kikkel lakik egy házban!

II. helyezett és Legjobb Világítás: Calle Verdi. Téma: Tengeri élővilág (Fotó: Festa Major de Grácia)

III. helyezett és sok különdíj nyertese a Calle Mozart. Téma: Repül az idő (Fotó: Festa Major de Grácia)

Már nem emlékszem, melyik utca, de hangulatos volt! (Fotó: 20 minutos)

Téma: földönkívüliek és planéták

Merthogy döbbenetes, mennyi előkészület és munka rejlik a háttérben. Amint véget ér a fesztivál, összeül a szomszédság értékelni az előző évet, és elkezdenek a következő évi témán gondolkozni, ötletelni. Ez a szakasz egészen decemberig eltart, amikor konkretizálják a terveket, és januárban összeállítják a projekttervet: ki mit csinál, miből, hogyan, mikorra. Május és június környékén elkészülnek a plakátok, és már gőzerővel folyik a munka, hogy augusztusban a fesztivál előtti napokon minden gördülékenyen menjen és a terveknek megfelelően díszítsék fel a kiválasztott utcaszakaszt.

Ma már külön versenye van az erkélyeknek. Íme az első helyezett. (Fotó: Festa Major de Grácia)

Erkély kategória, II. helyezés (Fotó: Festa Major de Grácia)

Erkély kategória, III. helyezés (Fotó: Festa Major de Grácia)

Maga a fesztivál az 1800-as évek elejétől létezik, eleinte csak klasszikus formában, azaz volt mindenféle ínyencség, enni-innivaló, tánc, zene, ami minden jóravaló fesztiválhoz csak kell, de díszek nélkül. Grácia korábban egy különálló falu volt, aminek a népességét jórészt kereskedők és kétkezi munkások tették ki. Így az egész dekoráció dolog úgy indult, hogy elkezdték az emberek spontán módon feldíszíteni a műhelyüket, boltjukat, erkélyüket, sátrat állítottak a meleg ellen, míg 1877-ben már versenyt hirdettek, hogy vajon kinek a portája lesz a legszebben feldíszítve.  Ahogy teltek az évek, egyre inkább kinőtte magát a mozgalom, és az 1930-as években már külön testületet hoztak létre, hogy legyen egy szervezet, ami koordinálja az ünnepi készülődést, a programokat és az utcák versengését. A spanyol polgárháború ideje alatt nem rendezték meg a fesztivált: ezekben az években a költségvetést sajnos óvóhelyek építésére kellett fordítani.

Fesztivál 1956-ban (Fotó: Festa Major de Grácia)

A polgárháború után folytatódott a Fiesta de Grácia története. Mostanság a fokozódó elszakadáspárti politikai hangulatot tükrözi maga az ünnep is. Eleve a negyed lakói nagyrészt katalánok, esetleg külföldi művészlelkek, de a szervezők természetesen abból a helyi rétegből kerülnek ki, akik büszkén katalánnak vallják magukat, és véletlenül sem spanyolnak. Talán sehol a városban nem látni annyi katalán zászlót lógni az erkélyekről, mint itt.

A fesztivál bővelkedik az eseményekben: ki lehet próbálni cirkuszi kellékeket, van táncház, vagy például gyertyagyújtás - mi is van a képen? Á, egy katalán zászló! (Fotó: Festa Major de Grácia)

A Franco-diktatúra ideje alatt persze szóba sem jöhetett az, hogy kidomborodhasson a katalán lelkület, sőt, minden kisebbségi érzületet elnyomtak, így aztán finoman, ironikus módon igyekeztek bírálni a rendszert a díszek segítségével. Egyik évben például egyszerűen Régi Ruhák volt a díszlet témája, amiről mindenki tudta a szervezők közül, hogy a falangisták ingét szimbolizálja. Az identitástudat ma is ugyanaz. Habár hihetetlen sok turistát vonz ide a fesztivál, a honlapon egy betűt sem lehet megtalálni spanyolul vagy akár angolul. Részt vettem egy programon, ahol érdekes módon két nyelven hallgathattuk meg az instrukciókat: katalánul és angolul, de ez már nagy előrelépés, hogy legalább gondoltak azokra is, akik nem beszélnek katalánul. (Megjegyzem, hogy azért spanyoltudással a lényeget ki lehet venni, akárcsak az olasz nyelvből…)

Nincs fesztivál a hagyományos casteller nélkül - sajnos ebben az évben egy ember súlyosan megsérült, amikor az egyik torony összeomlott (Fotó: Festa Major de Grácia)

Hiába, a téma nagyon is aktuális, és hosszasan lehetne még körbejárni, hogy mi szól a katalán öntudat és érdekérvényesítés mellett és ellen, egy kívülálló szemével. Ami biztos, hogy a katalánok éppen arra nagyon büszkék, hogy állítólag kimondottan kreatív nép, nézzük csak meg Dali vagy Gaudi munkásságát. Kreativitásban és művészi értékekben nincs hiány, és erre remek példa az évről-évre újat mutató és virágzó Grácia fesztivál.