Minden egyes útikönyv felhívja a figyelmet a Montjuïc dombjára, ami délről szegélyezi Barcelona városát. Neve katalánul Zsidó Hegyet jelent, és a domb egész területe egy klasszikus egynapos program a legrövidebb hosszúhétvégés nyaralók számára: aki nem csak strandolni szeretne és tapaszt enni, sangriát inni, annak érdemes ide ellátogatni.

A Palau Nacional és a Montjuic a Plaza Espanáról

Van itt spanyol skanzen (Pueblo Español), katalán nemzeti galéria a Palau Nacional gyönyörű épületében (Museu Nacional d'Art de Catalunya), botanikus kert, az olimpia számtalan sportlétesítménye, a híres ódon temető (Cementerio de Montjuïc), valamint a giccs és a szívmelengetés éles határán egyensúlyozó Fuente Mágica a maga egyedi koreográfiáival, ami összehangba hozza  a víz mozgását, a zenét és a fényeket.

Hihetetlen, de több mint 3000 munkás dolgozott azon, hogy egy év alatt elkészüljön a szökőkút az 1929-es Expóra, ami akkoriban az ambíciózus tervek miatt szinte megvalósíthatatlannak tűnt. Egyébként amikor utoljára láttam, akkor éppen még azzal színesedett az esti műsor, hogy két, britnek tűnő és látszólag roppant mód feldobott fiatal nagy lendülettel talpast ugrott a szökőkútba, majd egészen két percig felszabadultan táncolhattak félmeztelenül a vízben, miközben már nem csak a szökőkút égbe törő vízoszlopait és a fényeffekteket fényképezte a tömeg, hanem leginkább őket. A két perces rivaldafény hamar tova szállt, viszont megérkezett a rendőrség, akik kisegítették őket a vízből, majd némi szárítkozás után már a rendőrautó hívogató belsejébe segítették be a kedves turistákat.

A műsorra várra, a szökőkút még pihen

Hm, giccses vagy szép?

Szegényes fantáziámban egy kicsit a Gellért-hegyet idézi fel a Montjuïc, talán a sok zöld terület és leginkább a Montjuic erőd miatt, ami kísértetiesen emlékeztet a budapesti Citadellára. Ez az erőd meglehetősen borongós, sötét múlttal rendelkezik, olyasmi hangulat lengi be a képzeletemben, mint a Bastille-t. 1640-ben épült, és azóta drámai színteréül szolgált a katalán aratók lázadásának, a Montjuïci-csatának, és Napóleon idejében egy puskadörrenés nélkül ugyan, de a francia hadsereg is meghódította. Több ízben átépítették, felújították, majd palotával látták el.

1842, Barcelona bombázása a montjuici várból (Forrás: Wikipédia)

Az 1890-es években a sötét falak árnyékában börtönözték be, kínozták meg és végezték ki a társadalmi elnyomás ellen küzdő munkásmozgalom vezetőit, majd 1909-ben, a Tragikus Hét eseményei odáig fajultak, hogy ismét több ezer embert zártak be az erődbe, amikor összezördült a spanyol hadsereg és a munkásosztály, és a vezetőket itt végezték ki. Mindez hasonlóan borúsan folytatódott a Franco-diktatúra alatt is. Ismét hatalmas tömegeket börtönöztek be és több mint négyezer embert végeztek ki, és sokan tűntek el mindörökre a szeretteik szeme elől a vastag, sötét falak között anélkül, hogy valaha hírt kaptak volna róluk. A Montjuïc erődjének a falaira tekintve máig ezeknek a sötét időknek a képei úsznak el a helyiek szeme előtt.

Virágágyások a korábbi várárokban (Forrás: Wikipédia)

1960-ban fordult jobbra a vár sorsa, amikor Franco megszüntette a börtönt, és 1963-ban katonai múzeum nyílt a helyén. Mára egészen megváltozott hangulata: a várárkokat zöld pázsit és virágágyás borítja, turisták lepik el, akik a csodás kilátásban gyönyörködnek. Belátni innen egészen a reptértől az ipari kikötőn át a belvárosig és a strandokig, és fel lehet ide jutni funikulárral a Barcelonetáról, miközben szó szerint a lábaink alatt hever a város.

Kilátás az erődből

Mindezek mellett ma már nagyon eredeti programoknak szolgál helyszínéül az erőd, azon belül a várárok: fesztiválokat, sportesemények utáni bulikat rendeznek az egykor oly ijesztő falak között, és ami a legjobb, nyáron immár tizenegy éve (minden hétfőn, szerdán és pénteken) szabadtéri mozi működik, különleges élményt nyújtva ezzel a filmek szerelmeseinek.

A "mozi"

Általában egy koncerttel indul a hangulódás, és az élő zene kíséretében egyre többen gyűlnek a várárok pázsitjára takarókkal, összecsukható székekkel és piknik-felszereléssel, borral, csipegetnivalókkal, szendviccsel, esetleg egy kis fűvel. Lassan lemegy a nap, és amikor már csak a csillagok világítanak a nézők felett, akkor elkezdődik a hatalmas vásznon a filmvetítés és elnémul a nézőtér. A belépőjegy ára nagyjából megegyezik a hagyományos mozikéval (6 Euro), és ingyenes busz szállítja a nézőket a Plaza Espanyáról a mozi kapujáig, azaz az erődítmény szomszédságáig.  

Esténként 2000 ember gyűlik össze mozizni

Lehet nyugágyat kölcsönözni, van büfé, tojtoj, tehát minden, ami egy kellemes mozizáshoz csak kellhet. Hihetetlen, de filmenként több mint kétezer ember gyűlik itt össze. A mozi egyébként annyira olyan, mint maga a város! Sokszínű és multikulturális, elfogadó és kíváncsi az egyedire. Az Oscar-díjas, Hollywood által felkapott filmektől kezdve a dokumentumfilmeken és az ázsiai mozin át a némafilmig mindenféle film terítékre kerül, lehetőleg eredeti nyelven, spanyol felirattal. Olyan a kínálat, hogy biztosan mindenki megtalálja  a kedvére valót, de sokan úgy mennek el a moziba, hogy nem is tudják, aznap mit vetítenek, rábízzák magukat a meglepetés erejére, a hangulatra, hogy barátokkal egy szabadtéri moziban ülnek, piknikeznek, miközben élő zene szól, majd egy remek film következik. Meglehet, hogy az egy napos Montjuïc-járásba nem fér bele, de az itt élőknek mindenképpen kötelező program!