Barcelonáról hosszasan ecsetelik a könyvek, fórumok, hogy miért érdemes ide jönni nyaralni, és ugyanilyen hosszú a lista arra nézve is, hogy miért imádnak az emberek itt élni. Bizony, nem sok ilyen város található Európában, ami rendelkezik használható tengerparttal, pezsgő kulturális élettel, gyönyörű fekvése van, csodás építészet jellemzi, és fantasztikus tájegységek veszik körül. Könnyű itt magasabb életszínvonalon élni, és ez alatt egyáltalán nem a pénztárcák pufiságára célzok. Hanem arra, hogy nagyon egyszerű itt amolyan hedonista-sportos életet élni. Az ember fogja magát, és siklóernyőzni megy hétvégén, vagy futni a tengerpartra, biciklizni, kirándulni, hegyet mászni a környező hegyekben,  esetleg úszik egyet a tengerben munka után, és egyébként is (köz)biciklivel jár mindenhova, az enyhe tél idején is, és csak esős időben kell kétszer meggondolnia, hogy el akar-e megint esni az esőtől csúszós járdákon (személyes tapasztalat). És mivel tengerparti városról van szó, van egy újabb élményforrás, ami elérhető közelségbe kerül: a vízisportok!

Port Olímpic

Természetesen ott van az úszás, ami mindenki számára könnyedén élvezhető. Még a zordabb időben is vannak elvetemültebb jelentkezők, akik neoprén ruhájukban szelik a habokat hullámtörőtől hullámtörőig, dacolva a hullámokkal, a medúzákkal és a hideg vízzel. Szörfözés szempontjából Barcelona nem a legszerencsésebb helyszín, ritkán vannak nagyobb hullámok, de amikor nagy ritkán mégis, olyan a víz, mintha apró fókákkal lenne tele: kis fekete pontok sorakoznak egymás mellett szorosan a csillogó vízben, várva a megfelelő hullámot, amit meg lehet lovagolni. Windsurf és kitesurf szempontjából talán ideálisabb a helyzet, szél azért gyakrabban akad, ami dagasztja a vitorlát. Egy újabb őrület a paddle surf: állunk a szörfdeszkán, evezővel a kezünkben, és ha hullámok is vannak, akkor igyekszünk azokat meglovagolni, ha pedig csendes a víz, akkor szépen ellapátolgatunk, erre-arra bámészkodva. Na és persze ott van a hajózás, azon belül is az egyik legnépszerűbb, a vitorlázás.

A városnak több kikötője is van, a déli kikötő a nagy tengerjárók és teherhajók otthona, innen indulnak a hajók Mallorcára, Ibizára, Genovába. Barcelonetától, a kis kinyúló félszigettől délre található egy másik kikötő, ahol a nagyobb magánhajókat találjuk; amikor erre sétál az ember, mindig lát egy-egy filmbe illő luxusjachtot. És végül a két torony tövében, a diszkósoron túl ott van a Port Olimpic, ami több mint 700 hajónak biztosít télen-nyáron parkolást.

Port Olímpic

1991-ben épült, abban az időszakban, amikor az olimpia lázában égett már az egész ország, így ennek megfelelően gyökeresen felforgatták a várost, és tulajdonképpen egy új Barcelona született, tökéletesen megújult városképpel. A Port Olímpic-et (spanyolul Puerto Olímpico) sportkikötőnek szánták az olimpia utáni érában, az olimpia ideje alatt pedig természetesen a vitorlásversenyek székhelyéül szolgált.

Felszerelt kis városka az egész, van itt vitorlásiskola, benzinkút, olyan kényelmi szolgáltatások, mint áram, víz, fürdőszobák, és természetesen, maga a tenger. Részben helyiek az itteni hajótulajdonosok, de elég sok itt élő külföldi is hódol ennek a sportnak. Az emberek nagyja igyekszik minél többet használni a hajóját, de munka, család mellett azért megmarad hobbiszinten a vitorlázás. És vannak az elszánt tengeri medvék, akik szikárak, naptól cserzett az arcuk; akik nem pazarolnak sem időt, sem pénzt más lakhelyre, hanem a hajójukon élik az életüket, a kikötő védelmében. Érdekes életvitel lehet ez, amikor lemond az ember a civilizáció sok-sok kényelmes ajándékáról, cserébe a víz állandó hullámzásáért, azért, hogy minden nap hódolhassanak a szenvedélyüknek.

Magányos, letisztult élet ez, mégis, néha még ezeknek a popeye-eknek is szükségük van egy kis szociális életre, így történt, hogy újra kipróbálhattam ezt az úri huncutságot. Két kezemen meg tudom számolni, hányszor vitorláztam, szóval messze vagyok a tengeri medvétől, még ha a vízicsibe jelzőt boldogan be is vállalom.

Folyik a munka, egyik vitorla le, másik fel

Vitorlázni mindenhol varázslatos. Egyszer a Balatonon egy hétvégét töltöttünk el így, és amikor gondoltunk egyet, hogy hm, ennénk egy lángost Siófokon, akkor egyszerűen átvitorláztunk. Barcelonában, viszonylag kis távolságban a parttól hihetetlen szerencsém volt rögtön az első vitorlázás alkalmával. Kihajóztunk, szeltük a vizet, amikor egyszer csak megláttam valamit a vízben, és alig mertem hinni a szememnek. Bátortalanul kérdeztem a kapitányt, hogy lehetséges, hogy vannak itt delfinek? Mire ő megrázta a fejét, hogy nagyon-nagyon ritkán, de amikor követte a tekintetemet, akkor ő is elhűlt, hogy jé, hát itt delfinek ugrándoznak a vízben! Édes, játékos kis lények, beragyogják az ember napját, sőt hetét, ahogyan jó fél órán át néztük, éppen hol tűnnek fel, merre ugrálnak. Amikor ilyen váratlan élményben részesül az ember, akkor megszűnik a külvilág, eltűnnek a gondok, és elámul az ember, hogy milyen szerencsés.

Delfinuszony, háttérben a Tibidaboval

A delfineket látni, az egy egyedi érzés, de azért nélkülük is élvezetes a vitorlázás. Fogni a kormányt, és vezetni a hajót, bámulni a hátunk mögött hagyott Barcelonát, ami ugyanaz, és mégis, teljesen más arcát mutatja ebből a szögből. Ringani a hullámok ritmusára, ami éjjel is visszaköszön, amikor lefekszik az ember, mert félálomban érzi, hogy az ágy is mintha ringana... Beszippantani a sós, kristálytiszta tengeri levegőt, érezni a szelet az arcunkon, a békét a természettel. Persze, a vitorlázásra pont hogy ott a mastercard, de kell hozzá egy olyan tengerparti város is, mint Barcelona.