>
A Naszridák palotája
Utazzunk el egy kicsit délre, Andalúziába, ami sokak szerint az igazi Spanyolország: forró, fehér falvak bújnak meg a Sierra Nevada hegy lábánál, mediterrán, örökzöld erdőkkel körülvéve, amik lágyan illatoznak a fenyőgyantától és a fűszernövényektől. Híres az andalúz lovakról, az édes muskotályborról, a flamencóról és a Costa del Sol végtelen homokos strandjairól, valamint a hegyek remek sípályáiról. Ez az autonóm közösség nyolc tartományra oszlik: Almería, Cádiz, Córdoba, Granada, Huelva, Jaén, Málaga és Sevilla alkotja.
Olajbogyó-ligetek Granada közelében
Granada belvárosából kiemelkedik a katedrális
Granada ezek közül a negyedik legnagyobb tartomány a maga nem egészen egy millió lakosával, és a turisták fő célpontja természetesen maga Granada városa. Ha a tengerpart felől érkezünk, ahogyan elhaladunk a végtelen olajbogyó ültetvények mellett és megpillantjuk a Sierra Nevada hóborította csúcsait, egyből szembeötlik, hogy itt harapnivalóan friss a levegő, és körülbelül 5-10 fokkal hűvösebb a hőmérséklet. Van egy kis reptere, elérhető az AVE gyorsvasúton át, és három olyan látnivalóval is büszkélkedhet, ami a Világörökség része: az egyik az Albeicín városrész, azaz a régi mór negyed a maga hófehér házaival, meredek, szűk utcácskáival, pirosan mosolygó virágaival az ablakpárkányokon, kis mozaikcsempe házszámaival és a Csokoládéból ismert, Johnny Depp és társai által megalkotott figuráival.
Kilátás az Albeicín tetejéről az Alhambrára
Ha vesszük a fáradtságot és felsétálunk a meredek lépcsőkön a San Nicolás templomig, innen csodálatos kilátás nyílik a Sierra Nevadára és az Alhambrára. A VIII. században már éltek a félszigeten arabok, akik erősen koncentrálódtak például ide, ebbe a városrészbe. Az itteni tipikus lakóépület az úgynevezett carmen, ami egy magas falakkal körülvett komplexum, hogy az utcától teljesen el legyen szeparálva, közepén egy kis kerttel vagy terecskével, ahol virágok nőnek és a padokon meg lehet pihenni a hűs árnyékban.
A legenda szerint a szomszédos dombról, a Sacromonte-ról ered a flamenco, az andalúz cigányok büszkesége. A gitano-k annak idején az itteni barlangokban laktak, és itt alakították ki a maguk szenvedélyes vérmérsekletét hűen tükröző táncot és zenei világot, aminek a fő témavilága a szerelem, a fájdalom, a mindennapi élet nehézségei és szépségei.
Az Albeicín és mögötte a Sacromonte
Ma is megtekinthetőek az itteni barlangokban az autentikusnak hirdetett előadások, habár ez leginkább egy turistacsalogató mézesmadzag, sokkal inkább eredeti az, ha egy eldugott kis flamenco bárban nézünk meg egy előadást, ahol a közönség együtt él a zenével és a tánccal. Egyébként a flamenco maga is a Világörökség része.
Aprólékosan kidolgozott csipkés oszlopcsarnok az Oroszlánok Kertjében
Az Alhambra és Generalife kertje szintén a világörökség része, nem véletlen, hogy turisták millióit vonzza ide minden évben, és ez az együttes Spanyolország leglátogatottabb látványossága, maga mögé utasítva a madridi Prado múzeumot és a barcelonai Sagrada Familiát is. Ha valaki szeretné a saját szemével látni, akkor ajánlom, hogy interneten vegye meg magának előre a jegyét, mert különben könnyen előfordulhat, hogy az adott napra már nem jut neki belépő.
Generalife kertje
És hogy miért is olyan népszerű? Az épületegyüttes hatalmas, érdemes kényelmes cipőt venni és legalább egy fél napot rászánni arra, hogy bebarangoljuk az egész területet, mert annyi féle kincset rejt: mind a mór, mind a keresztény építészet magaslatait megmutatja. Az Alhambra, azaz a Vörös Erőd építését a Naszrida uralkodó, I. Muhammad kezdte meg, majd utódai folytatták az építkezéseket. Nekik köszönhető az Alcazaba, azaz a Fellegvár katonai erődje, a Naszridák csipkés palotái és a Generalife csodás parkja.
A Naszridák palotája
Amikor a reconquista során a keresztények elfoglalták, nem rombolták le, hanem éppen ellenkezőleg, igyekeztek az ostrom alatt megsérült részeket helyreállítani, valamint hozzáépítették V. Károly palotáját és a Szűz Mária-templomot. Az egész tulajdonképpen egy kisebb városka, amiben minden volt, ami csak kellett az akkori élethez: királyi palota és kert, mecset, középkori városka a köznépnek, iskola és műhelyek.
Generalife
A Sierra Nevada az Alcazaba egyik bástyájáról
Granada belvárosa is mindenképpen megér egy nagyobb sétát. A kis utcácskáin a piac meglehetősen hasonló portékákat rejt, mint amiket a közeli Marokkóban lehet látni, alkudni persze itt is ér. A belvárosban a mai napig viszonylag erős az arab hatás, habár építészetében leginkább a keresztény emlékek maradtak fenn. Itt épült először gótikus, majd barokk, végül reneszánsz stílusban a granadai katedrális monumentális épülete, attól függően, hogy éppen kit bíztak meg az építés vezetésének folytatásával. Mellette található a Capilla Real, aminek mauzóleumában vannak eltemetve a keresztény királyok és hozzátartozóik.
A belváros
Granada az egyik legnépszerűbb célpont az Erasmus program diákjai számára is. Ugyan rengeteg turista fordul meg minden évben, de mégis, a város még megőrizte a maga bájos spanyol és arab arculatát, ahol ha betérünk például egy bárba, az italunkhoz a mai napig ingyen kapunk valamilyen tapast, és egyáltalán nem fukarkodnak azzal sem, hatalmas adag sörkorcsolyák kísérnek minden egyes pohár itókát. Ugyan távol van a tenger, de kárpótolhat minket a Sierra Nevada csodálatos látványa, ami az év nagy részében fehér hósipkát visel és úgy tekint le a városra. Granada sokszínű, izgalmas, gyönyörű és barátságos. Mindenképpen megér egy misét.
