>
Tüntetés Madridban (Fotó: Álvaro García)
Spanyolország már régóta nem csak a hawaii-dizsi-napfény országa, egyre többet kerül a nehéz gazdasági és politikai helyzete miatt a hírekbe, és mind gyakrabban emlegetik Görögországgal egy napon – és megintcsak nem a turizmus tekintetében. Vezet a 25 % feletti munkanélküliségi rátájával Európában, a gazdaság katasztrofális helyzetben van, és ennek hatására hetente bele lehet futni egy-egy tüntetésbe az utcán. November 14-én, egy szép szerdai napon azonban általános sztrájkot hirdettek a szakszervezek, és szó szerint leállt az ország egy napra: ez lett az N-14-ként elhíresült nap.
A sztrájkra hívják fel a figyelmet mindenütt a matricák, szórólapok (Fotó: Pierre-Philippe Marcou)
Már napok óta mindenütt szórólapok, matricák hívták fel a figyelmet a sztrájkra, hogy lehetőleg senki ne menjen be a munkahelyére aznap. Hogy miért? Nagyon leegyszerűsítve a kormány megszorító intézkedései és a magas munkanélküliségi ráta ellen tiltakoztak, emellett nem csak az aktuálpolitikára referáltak, hanem a demokráciához, a sztrájkhoz és a munkához való jogukért tüntettek. És itt jön a másik miért: vagyis inkább a minek. Mert a magyar szemléletbe bele van épülve mélyen a legyintés, a magunknak panaszkodás. Mi nem vagyunk tüntető fajták, talán nem tudjuk magunkat és a felháborodásunkat olyan komolyan venni; vagy talán nem hiszünk benne, hogy egy tüntetés valamin is változtatna. Emlékszem, amikor egyik magyar barátnőm volt kint látogatóban és egy napos szombat délután kiültünk a Rambla de Poblenoura egy kis tapaszt enni. Elhaladt mellettünk egy maximum 30 fős csapat, felnőttek és gyerekek vegyesen, transzparensekkel, zászlókkal, talán az oktatási reformok ellen tüntetve. A barátnő legyintett is egy nagyot, enyhén mulatva rajtuk, hogy na, akkor találtak maguknak erre a szombatra is egy jó kis programot, hát akkor tüntessenek! A mi fejünkben ennek semmi értelme, csak nevetségessé teszik magukat ezek az emberek, de szerintük így állnak ki a jogaikért és így húzhatják ki magukat büszkén. Még azzal árnyalnám a képet, hogy Malagában, ahol a legmagasabb országos szinten is a munkanélküliség, ráadásul fúvószenekar vezette a tüntetéseket. Attól még, mert tüntetünk, éppen jól is érezhetjük magunkat!
Pedro Almodóvar is tüntet (Fotó: Juanjo Martín)
A spanyolok tehát tüntetős-sztrájkolós fajták. Lehet éppen vitatkozni azon, hogy ennek mennyi a haszna, de ahogy egyikük példálózott, ha senki sem sztrájkolna, máig megengedett lenne a napi 12 órás gyermekmunka, úgyhogy valami értelme csak van – ez jogos. Mindenesetre akár lesz eredménye az N-14-nek, akár nem, hihetetlen, hogy mekkora erőket mozgósítottak, konkrétan leállt az élet egy napra az országban a munkabeszüntetés és az utána következő tüntetés miatt. A sztrájk lényege, hogy lehetőleg egységesen ne menjenek be az emberek a munkahelyükre, a szakszervezetek nyomására pedig senkit sem bocsáthatnak el, ha aznap nem jelenik meg dolgozni, bár természetesen az aznapi fizetésüktől így búcsút vehetnek a sztrájkolók. Mindenki igyekezett a bevásárlást is a korábbi napokon elintézni, mert egyrészt nem tudták, hogy egyáltalán milyen bolt lesz nyitva, másrészt ha ki is nyitottak boltok, akkor is, aznap vásárolni ellent mond a szellemiséggel! A kórházak, ügyeletek természetesen biztosították a minimális szolgáltatási szintet, de ennél nem többet. Bezzeg a rendőrségen, ott kénytelenek voltak mindenkit mozgósítani! Emeli a nap eredményességét, hogy nemzetközi lett a sztrájk, Európa 22 országa csatlakozott különböző megmozdulásokkal, tiltakozásokkal, bár eltérő mértékben.
Egy banki dolgozó, aki felvette a munkát aznap is (Fotó: Paul White)
Hihetetlen, de a szakszervezetek szerint szerdán a 14,23 millió alkalmazottból 9,19 millióan éltek a sztrájkhoz való jogukkal, és további 2,26 millióan csak minimális szolgáltatási szinten dolgoztak. Azaz összesen csak 2,79 millió ember gondolta úgy, hogy aznap felkel, mint minden nap, és bemegy a munkahelyére! Nem is csoda, hogy lefagyott az ország: a légitársaságok és a repterek is sztrájkoltak, közel 700 repülőjáratot töröltek aznap. Minimális szolgáltatási szinttel jártak a buszok, metrók, villamosok, és hiába van a legtöbb városban közbicikli, a tüntetések miatt lezártak sok bicikliállomást, és természetesen a karbantartók is sztrájkoltak. Az ipari szektorban ugyanez volt a jellemző: üresen álltak a gyártósorok, aznap nem sok mindent termeltek a gyárak. Nem dolgoztak a szemetesek, sok helyen nem volt tanítás; lényegében csak a parkokban volt tolongás a kutyafuttatókban, a blökik legnagyobb örömére. A tévét sem lehetett nézni; a királyi csatorna úgy reagált, hogy konzervműsorokat sugárzott, és csak a hírekben számolt be a sztrájkról, míg a legtöbb tévéadó egyszerűen csak a fekete képernyőjét adta – az ő dolgozóik is sztrájkoltak. A Panama-Spanyolország barátságos focimeccs közvetítése elmaradt, azzal a sajtóközleménnyel, hogy a meccs sugárzása nem tartozik bele a minimális szolgáltatási szintbe. Jól mutatja mindezt, hogy az országos energiafogyasztás 11 %-kal csökkent le; kicsivel lett csak alacsonyabb, mint márciusban, az előző általános sztrájk idején.
Ki ismer rá a barcelonai Ramblára? (Fotó: Albert Gea)
De nem csak csendes sziesztázásra használták ki a spanyolok a plusz szabadidejüket, hanem akkor már összegyűltek este a nagyvárosok központjában tüntetni. Itt is óriási számok vannak, bár ezek a szakszervezetek adatai (a rendőrség adatai érdekes módon mindig szerényebbek). Barcelonában a Passeig de Grácián és a Placa Catalunyán összesen 110 ezer ember tüntetett, Madridban 35 ezer, és további tízezrek minden egyes régióközpontban. A tüntetések alatt volt jónéhány összezördülés a hatóságok és a tüntetők között, országszerte 142 embert vettek őrizetbe, és 74-en sérültek meg, aminek több mint a fele rendőr. Ej, ez sem egy álommunka...
Rendőrök védik a Banco de España épületét (Fotó: Cristóbal Manual)
Másnap mintha mi sem történt volna, a koránkelők társadalma felkelt és munkába indult. Rajoy, a miniszterelnök megerősítette, hogy folytatja az eddigi politikáját és a megszorításokat, mert nem tehet mást, az ország érdeke ezt kívánja. Így zárult hát le az idei második általános sztrájk Spanyolországban – hogy mennyire volt eredményes, az csak a jövőben derül ki...
